Az, hogy betartjuk a jegyzék előírásait még csak félsiker hiszen a hatóság nem tudja, hogy milyen vízterületen fogjuk használni a horgonyt. Horgony választásánál ne az legyen a fő szempont, hogy össze lehessen csukni és könnyen el lehessen tenni a hajóban! Meggyőződésem, hogy Magyarországon azért a négykapás összecsukható horgony terjedt el, mert a legtöbb kereskedő ezt árulja és mert könnyű tárolni! Nem pedig azért mert jól tart a hazai vizekben! Ez körülbelül olyan, mint a csónak aljában jól bezsákolva tárolt, rozsdás lakattal elzárt mentőmellény, ami azért van, hogy a vízirendőrnek be tudjuk mutatni és nem azért, hogyha hirtelen kell, akkor megmentse az életünket!
Hajónk horgonyainak kiválasztásánál a méreten kívül nagyon fontos szempont, hogy milyen meder adottságú vízterületen fogjuk használni. Az sem ördögtől való, hogy ha szeretünk túrázni és új vizeket megismerni, akkor az előírt 2 db. horgony helyett több, szélesebb körben használható darabot is viszünk magunkkal. Kezdő hajósként érdemes a kikötőben az idősebb, tapasztaltabb sporttársakat megkérdezni, hogy mi használható a környéken vagy kísérletezgetni különféle típusokkal. Nem szabad félni a klasszikusoktól sem, hiszen azok is jó szolgálatot tettek több száz éven át és még ma is megállják a helyüket!
A megfelelő horgonyok kiválasztása után még van egy- két feladatunk, ha biztosra akarunk menni! Először is megfelelő kötelet vagy láncot kell hozzájuk vásárolni!
Az 5. számú felszerelési jegyzék ebben is segítségünkre lesz, megtudhatjuk belőle, hogy láncból, illetőleg kötélből milyen átmérőjűt és hosszúságút kell beszereznünk.
A jegyzék a belvízi és a tengeri üzemeltetés között érthető okokból különbséget tesz. Az előírt szabályokon kívül a többi már csak a pénztárcánkon múlik! Azt, hogy kötelet vagy láncot választunk-e, el kell döntenünk! Természetesen, ha a hajónk elektromos horgonycsörlővel van ellátva, akkor a főhorgony esetében biztos, hogy lánc lesz, a tartalék esetében marad meg a választási lehetőségünk! Nézzük az előnyöket és a hátrányokat!
KÖTÉL:
- előnyök: olcsóbb, mint a lánc, könnyebb kezelni, kíméletesebb a kézzel és a hajóval is, rugalmas, nem korrodálódik, könnyebb tárolni és cserélni,
- hátrányok: gyakrabban kell cserélni, tönkreteszi a nap, idővel megnyúlik, nincsen súlya így nem tart akkorát, mint a lánc, víz alatti akadályok elvághatják
LÁNC:
- előnyök: súlyával segíti a horgonyt, jobban tartja a hajót, nem tesznek benne kárt a víz alatti akadályok, örök, amennyiben rozsdamentes acélból készül,
- hátrányok: ára többszöröse a kötélének, „pattog” használat közben, könnyen kárt tesz a hajóban ha nem jól van vezetve a fedélzeten, kézzel nehéz kezelni, rozsdásodik ha nem koracélból készül.
Miután kiválasztottuk a hajónknak és hajózásainknak is megfelelő horgonyokat fordítsunk figyelmet a tárolásaikra is, hiszen ha kellenek, lehet, hogy hirtelen fognak kelleni!
A főhorgony helyéről általában a 30 lábnál nagyobb hajóknál nem kell gondolkodnunk, mert ezeknél elektromos horgonycsörlő van elhelyezve a hajó orrában vagy van egy horgonykamra és egy horgonyveret az orrban és manuálisan mozgatható a horgony. Amennyiben horgonycsörlős a hajó arra kell figyelni, hogy a horgony jól illeszkedjen a helyén felvonás után és lehetőség szerint rögzítve legyen, hogy szélsőséges időben nehogy kioldjon és meginduljon! Egy 5-6 mm átmérőjű zsinór és egy jól tartó csomó segítségével hatékonyan tudjuk rögzíteni a horgonyunkat.
A főhorgony a hajó orrában van a legjobb helyen, hiszen nagy valószínűséggel onnét fogjuk használni. Akkor vagyunk gondban ha a hajónk orrdeckjén nincsen horgonykamra és az orrban horgonytartó veret sincsen rögzítve. Ilyenkor a legközelebbi helyen az orrhoz próbáljuk meg elhelyezni a horgonyt, például a cockpitban található tároló dobozok valamelyikében.
A horgonyt mindig úgy tegyük el, hogy a kötéllel vagy pedig a lánccal megfelelőképpen össze legyen kötve és ki legyen tisztázva. Egy csomóktól hemzsegő, összegubancolódott kötelet nagyon nehéz használni és veszélyes is!
Érdemes a kötél vagy a lánc végét valahogyan úgy elhelyezni, hogy ha hirtelen szükség lenne rá, azonnal könnyen megtalálható legyen! Lehetőség szerint a horgonykamrában vagy más tároló helyen úgy helyezzük el a horgonyt, hogy erős hullámzás esetén ne tudjon elmozdulni és kárt tenni a hajóban. Ajánlott szivaccsal vagy más ütés csillapítására alkalmas anyaggal kibélelni a horgony helyét.
A tartalék horgony is lehet ugyanazon a helyen, mint a főhorgony csak arra kell figyelni, hogy annak a kötele vagy lánca is legyen mindig kitisztázva a vége megjelölve és ne tudjon a két horgony összeakadni. Ezekkel az intézkedésekkel magunknak segítünk, könnyítjük meg a munkánkat egy esetleges nem várt horgonyzás esetére!
Miután a horgonyzás szempontjából kellőképpen felkészítettük a hajónkat, nézzük meg milyen egy tervezett horgonyzás!
A horgonyzás egy csapatmunka, amit általában a hajóvezető/kormányos irányít. Ahhoz, hogy biztonságosan tudjuk végrehajtani minimum két fő kell. Az egyik kezeli a horgonyt, horgonyokat a másik vezet.
Nagyobb hajónál célszerű ha van horgonykezelő, kormányos és egy hajóvezető, aki utasításaival irányítja a cselekményt. Hasznos különvenni a kormányos és a hajóvezető feladatkörét, mert a kormányzás a hajó farában a horgonyzás viszont az orrban történik! Amennyiben van egy utasításaival és nem fizikailag irányító személy, akkor ő jobban átlátja az eseményeket, hiszen el tud mozdulni a helyéről, nem úgy, mint a horgonyt kezelő vagy pedig a kormányos.
A tényleges horgonyzás előtt a parancsnok már jóval el kell, hogy igazítsa a személyzetet, hogy mindenki megfelelően tudja, mi lesz a feladata. Előfordul, hogy kezdő hajósokkal vagy teljesen laikusokkal kell végrehajtatnunk feladatokat, ilyenkor nekik érdemes megmutatni is, hogy mit kell majd csinálniuk nemcsak elmondani! A horgonyzás helyének kiválasztása a hajóvezető feladata, de lehet ez egy közös tevékenység is, hiszen többféle dolgot kell mérlegelni!
A horgonyzás legfontosabb szabályai
A legalapvetőbb kritériumok a horgonyzás helyét illetően a következők:
- szélvédett legyen,
- megfelelőek legyenek a mederviszonyok
- a horgony csúszása esetén se veszélyeztessük más hajóját vagy a sajátunkat.
Ismeretlen helyen hajózva a legjobb, ha a térségre vonatkozó pilot könyvből tájékozódunk. Ezekben a kiadványokban le vannak írva részletesen a legjobb horgonyzóhelyek. Megtudhatjuk belőlük, hogy milyen a meder összetétele, melyik széliránynál használható, mikor kell kerülni a helyet és az esetleges környékbeli szolgáltatásokról is tájékozódhatunk.
Horgonyzóhelyünket az alapján válasszuk meg elsődlegesen, hogy mit és mennyi ideig akarunk ott csinálni. Egy rövid fürdést tervezünk csak vagy ott is akarunk aludni! Az időjárás esetleges változásáról - lehetőleg több helyről beszerezve az információt – folyamatosan tájékozódjunk!
Általánosságban elmondható a jó horgonyzóhelyről, hogy homokos vagy iszapos, jól látható, növényekkel nem fedett a meder, széltől, hullámzástól védett, a part könnyen megközelíthető, a vízmélység nem több, mint 6-8 méter.
A horgonyzóhelyet már úgy közelítsük meg, hogy mindenki elfoglalta a helyét és tudja a feladatát. Mindig széllel vagy áramlással szemben közelítsük meg a helyszínt. Amennyiben mindkettő jelen van, az erősebb irányát válasszuk. Népszerű horgonyzóhelyen fokozott körültekintéssel legyünk, tartsunk bőven távolságot a már ott lévő hajóktól. Ez két okból fontos! Hagyjuk meg a többi hajós privát szféráját, hogy nyugodtan tehessék a dolgukat, ne érezzék azt, hogy betolakodtunk az életükbe. A másik, hogy hagyjunk annyi helyet a hajónknak, hogyha változik a szélirány, akkor se tudjon összeérni a többi hajóval.
A horgony ledobása előtt már tudnunk kell, hogy mennyi kötelet, illetőleg láncot fogunk leengedni és azt, is, hogy hány horgonnyal fogjuk magunkat rögzíteni. Több horgony esetén használhatunk egy kötélen kiengedett két horgonyt vagy a hajó orrából „V” alakban kiengedett két kötelet is 1-1 horgonnyal a végükön. Horgászathoz például gyakran 3 horgonyt is bedobnak, egyet a hajó orrából kettőt pedig „V” alakban a farából.
Az egyszerűség kedvéért 3 féle horgonyzást különböztessünk meg. Ahhoz, hogy pontosan tudjunk gazdálkodni a kötelünkkel, állapítsunk meg egy alap egységet, aminek legyen a magasságból kiindulva „h” a jele. 1 „h” a horgonyveret vízszint feletti magasságából és a vízmélységből áll. Egy átlagos hajónak kb. 1 méter magasan van a horgonyverete. Tehát ha például 4 méter mély vízben horgonyzunk, akkor 1 „h”= 1+4, tehát 5 méter.
Most nézzük meg a fent említett 3 féle horgonyzási szituációt és, hogy hány méter kötelet, illetőleg láncot ajánlatos használnunk:
- rövid ideig történő veszteglés esetén, például fürdés: 2-3 „h”,
- átlagos hosszúságú megállás, akár éjszakára is normális időjárási körülmények között: 5 „h”,
- horgonyzás szélsőséges időjárási körülmények között: 7 „h”
A példánknál maradva, hogy 4 méteres vízben horgonyzunk, a következő eredményeket kapjuk a lánc hosszúságát illetően:
- rövid ideig történő veszteglés esetén, például fürdés: 10-15 méter,
- átlagos hosszúságú megállás, akár éjszakára is normális időjárási körülmények között: 25 méter,
- horgonyzás szélsőséges időjárási körülmények között: 35 méter.
Példánkból is kitűnik, hogy túl mély vizet nem ajánlatos keresnünk horgonyzáshoz, hiszen egy átlagos tengeri jacht is maximum 50 méter lánccal rendelkezik. A fenti képlettel számolva (1 méter vízszint feletti horgonyveret magasság + vízmélység= 1”h”), amennyiben 6 méteres vízben akarunk nagyon erős szélben horgonyozni 49 méter láncra lesz szükségünk!
Azt, hogy mennyi láncot engedtünk ki a horgonykamrából onnét tudhatjuk, hogy az igényesebb hajókon 5 méterenként meg van jelölve a lánc. Ez történhet egyféle színnel is, de jobb, ha 5 vagy 10 méterenként más a jelölő szín és hozzá a horgonykamra fedelének belső részén van egy tájékoztató. Például 10 méter sárga, 20 méter zöld, 30 méter piros ….stb.
Nem minden hajóban jelölik meg a láncot de ezt elvégezhetjük házilag is. A legegyszerűbben vízálló szigetelő szalagot használhatunk vagy festéket de az internetről rendelhetünk is a láncszemekbe pattintható színes jelölőket is. Amennyiben bérelt hajóval hajózunk és nincsen jelölve a lánc, de nem is szeretnénk azt összefesteni, megtehetjük azt, hogy lemérjük 5 méter lánc mennyi idő alatt fut ki a vízbe és ennek az időnek a többszörösét figyelve megbecsüljük a kiengedett hosszt!
A tényleges horgonyzás menete:
A széllel vagy áramlással szembe fordított hajót „kifuttatjuk” úgy, hogy fokozatosan csökkentjük a gázt végül kivesszük üresbe a motort és addig engedjük a hajót haladni, amig a kívánt helyen meg nem áll.
Ehhez ismerni kell a hajót és sokat gyakorolni, hogy mindenféle körülmények között ott álljon meg a hajó, ahol szeretnénk. Amint megállt a hajó a parancsnoka kiadja az utasítást, hogy horgonyt leengedni.
Azt tudnunk kell, hogy az elektromos horgonycsörlő csak járó motornál működik. Nagyobb horgonynál figyeljünk oda arra, hogy amikor a horgony feje függőlegesen megindul a víz felé az lassan történjen, nehogy a hajótestben kárt tegyen. Ezt azzal tudjuk elkerülni, hogy a távirányító segítségével lassan, szakaszosan engedjük egészen addig a horgonyt, amig a víz el nem nyeli azt.
A horgony engedése közben a lánchoz, az azt megvezető verethez és a tárcsához szigorúan tilos hozzányúlni!
Amennyiben kézzel juttatjuk a horgonyt a vízbe lehetőség szerint ne dobjuk – főleg ne messzire, mert nincsen jelentősége – hanem inkább engedjük. Figyelve a hajó oldalára és a korlátra. Kiemelt figyelmet fordítsunk arra, hogy a horgony lánca vagy kötele kizárólag az azok számára kialakított kötélvezető vereteken fusson, elkerülve azt a gyakori hibát, hogy a korlát felett történik a horgony bedobása, feszítve azt! A lánc helytelen használata komoly károkat okozhat például az orrdeck és a hablemezek találkozásánál.
A horgony kézzel történő vízbejuttatásakor, a horgonyt két kézzel, a száránál fogva tartsuk, álljunk stabilan, lehetőség szerint harántterpeszben, a súlypontunkat vigyük le. Figyeljünk rá, hogy a kötél legyen kitisztázva, ne akadjon a lábunkba, szépen fusson a horgony után.
Vízbeérkezés után, amint a horgony eléri a mederfeneket az azt kezelő személy hangosan és egyértelműen közölje ezt a hajó parancsnokával vagy hajóvezetőjével. Ebben a pillanatban a hajónak meg kell indulnia a széllel vagy az áramlással egy irányba, hogy a lánc vagy kötél ne egy kupacba halmozódjon a meder alján, illetőleg, hogy a hajó nem forduljon le a kellő irányról. A hátrázás történhet a víz vagy a szél erejével, illetve gázadással is. Lassan kell haladni és a kormányosnak végig kontroll alatt tartani a hajót, hogy tartsa az irányt.
A fenti példánál maradva először 2 „h” hosszúságot engedjünk ki és próbáljuk meg „bekapatni, behúzatni” a horgonykapát a mederbe. Amikor már érezzük, hogy kezdi magát beásni a horgony, engedjünk még ki 2 „h” hosszúságot, majd húzzuk egész addig a horgonyunkat, amíg azt nem érezzük, hogy ránt egyet a hajón! Ennek egy olyan érzésnek kell lennie, mint amikor autóvezetés közben, egy hirtelen fékezésnél a biztonsági öv beránt bennünket az ülésbe. Amint ez a rántás bekövetkezik, jelzi beásta magát a horgonyunk rendesen. Ezek után egy átlagos horgonyzás esetén engedjünk ki még 1 „h” hosszú láncot. Így összesen 5 „h” kötelünk vagy láncunk van a vízben és biztonsággal vesztegelhetünk. Tengeren érdemes lemerülni és megnézni egy népszerű horgonyzóhelyen, hogy hogyan ásta be magát a mi horgonyunk és hogyan a többieké. Merülés előtt nézzük meg, hogy a hajó mozgásából ítélve kié csúszhat? Aki nem szánt kellő időt és szakértelmet a horgonyzására, annak nem lesz beágyazódva rendesen a horgonya, típustól függően a hátán vagy oldalán fog feküdni, nem tart majd biztonságosan.
Horgonyunk csúszását már többféle eszközzel és programmal is tudjuk ellenőrizni. A hajókon található legtöbb GPS-nek, radarnak, chartplotternek van már olyan funkciója ami a horgony csúszása esetén hanggal riaszt. Ilyen eszközök nélkül is folyamatosan kontrollálhatjuk a mobiltelefonunkra vagy az okos óránkra letöltött speciális horgonyzást figyelő applikációval a csúszásunkat.
Amennyiben a horgony „bekapatása” közben már úgy érezzük, hogy már sokat vonszoltuk és még mindig nem jött a rántás, akkor nem jó helyen vagy nem jó horgonnyal akarunk horgonyozni! Ilyenkor vegyük a fáradságot és próbálkozzunk máshol a hely adottságaitól függően vagy cseréljünk horgonyt. Ezt mindaddig ismételjük, míg nem tudunk minden követelményt kimerítően lehorgonyozni!
Fontos szabály, hogy a hajó motorját kizárólag csak akkor szabad leállítani, amikor a hajónk már a kívánt pozícióban horgonyon áll!
Hosszabb vagy éjszakai tartózkodás idejére ajánlott tehermentesíteni a horgonycsörlőnket, nehogy meglepetés érjen bennünket.
A két orrbikából kivezetett egy- egy kötelet a horgonyláncon átfűzve kössük vissza a bikákra és egy csattal zárjuk le. Ez egy dupla biztosíték, mely átveszi a terhelést az elektromos horgonycsörlőtől és egy esetleges mechanikai vagy elektromos hiba miatt nem szabadul el a hajónk, megfelelően fog tartani. Ugyanezt a biztonsági módszert alkalmazhatjuk bójára állás esetében is csak ott a bója karikájába – ahol a lánchoz csatlakozik – kell kötni a két kötelet.
Napnyugtától napkeltéig tartó időszakban, illetőleg rossz látási viszonyok között ne felejtsük el használni horgonyzáskor az árbócfényünket!
A horgony felszedése:
