Horgonyzás szabályai, típusai, menete

A horgonyzásról általában:

A horgonyzást sok hajós alulértékeli, hiszen leginkább nem állni, hanem haladni szeretnének! A másik ok, hogy nem veszik komolyan, az az, hogy az alap képesítésszerző tanfolyamokon, ha van is idő egy-egy horgonyzásra, nem tudja mindenki elsajátítani, illetőleg nem megfelelőképpen. A jogsi megszerzése után vagy marad az, hogy kizárólag jó időben, kimotoroznak 298 méterre a parttól és hevenyészetten ledobnak egy horgonyt fürdéshez - ebben aztán kimerül az egész horgonyzás - vagy kellő alázattal rendelkezik a kadét és különböző tréningeken vagy tapasztaltabb baráttól, családtagtól megtanul „rendesen” minden körülmények között horgonyozni!

Hogy miért is fontos tudni, hogy különféle körülmények között hogyan rögzítsük a hajónkat a mederhez egy horgonnyal?

A válasz igen egyszerű! Mert alapból kétféle horgonyzási típust különböztetünk meg:

  1. tervezett
  2. kényszer

Előbb nézzük a tervezettet, ami mindig „jobban esik”, mint a párja!

Tervezett horgonyzás:

Ahogy a neve is sugallja, már előre elhatározott cselekményt hajtunk végre. Azért, hogy szélesebb körben beszéljünk a témáról a hajóval történő kifutás előttről indulunk!

Amennyiben a hajónkat a hatályos szabályoknak megfelelően szeretnénk felszerelni, akkor (a magyar lobogó alatt használt hajók esetében) az 5. számú felszerelési jegyzéket kell alapul vennünk, amit az internetről le tudunk tölteni. Ezt a jegyzéket a Budapest Főváros Kormányhivatalához tartozó Országos Közúti és Hajózási Hatósági Főosztály, Hajóüzem Biztonsági és Regiszteri Osztály adta ki.

A jegyzék első három pontja foglalkozik a horgonyokkal és a kötelekkel, láncokkal. Minden hajóhoz elő van írva egy főhorgony és egy tartalék horgony. Megtudhatjuk az írásból, hogy milyen és mekkora horgonnyal kell ellátnunk a járművünket.

Hetényi Hajósiskola - horgonyzás

Az, hogy betartjuk a jegyzék előírásait még csak félsiker hiszen a hatóság nem tudja, hogy milyen vízterületen fogjuk használni a horgonyt. Horgony választásánál ne az legyen a fő szempont, hogy össze lehessen csukni és könnyen el lehessen tenni a hajóban! Meggyőződésem, hogy Magyarországon azért a négykapás összecsukható horgony terjedt el, mert a legtöbb kereskedő ezt árulja és mert könnyű tárolni! Nem pedig azért mert jól tart a hazai vizekben! Ez körülbelül olyan, mint a csónak aljában jól bezsákolva tárolt, rozsdás lakattal elzárt mentőmellény, ami azért van, hogy a vízirendőrnek be tudjuk mutatni és nem azért, hogyha hirtelen kell, akkor megmentse az életünket!

Hajónk horgonyainak kiválasztásánál a méreten kívül nagyon fontos szempont, hogy milyen meder adottságú vízterületen fogjuk használni. Az sem ördögtől való, hogy ha szeretünk túrázni és új vizeket megismerni, akkor az előírt 2 db. horgony helyett több, szélesebb körben használható darabot is viszünk magunkkal. Kezdő hajósként érdemes a kikötőben az idősebb, tapasztaltabb sporttársakat megkérdezni, hogy mi használható a környéken vagy kísérletezgetni különféle típusokkal. Nem szabad félni a klasszikusoktól sem, hiszen azok is jó szolgálatot tettek több száz éven át és még ma is megállják a helyüket!

A megfelelő horgonyok kiválasztása után még van egy- két feladatunk, ha biztosra akarunk menni! Először is megfelelő kötelet vagy láncot kell hozzájuk vásárolni!

Az 5. számú felszerelési jegyzék ebben is segítségünkre lesz, megtudhatjuk belőle, hogy láncból, illetőleg kötélből milyen átmérőjűt és hosszúságút kell beszereznünk.

A jegyzék a belvízi és a tengeri üzemeltetés között érthető okokból különbséget tesz. Az előírt szabályokon kívül a többi már csak a pénztárcánkon múlik! Azt, hogy kötelet vagy láncot választunk-e, el kell döntenünk! Természetesen, ha a hajónk elektromos horgonycsörlővel van ellátva, akkor a főhorgony esetében biztos, hogy lánc lesz, a tartalék esetében marad meg a választási lehetőségünk! Nézzük az előnyöket és a hátrányokat!

 

KÖTÉL:

  • előnyök: olcsóbb, mint a lánc, könnyebb kezelni, kíméletesebb a kézzel és a hajóval is, rugalmas, nem korrodálódik, könnyebb tárolni és cserélni,
  • hátrányok: gyakrabban kell cserélni, tönkreteszi a nap, idővel megnyúlik, nincsen súlya így nem tart akkorát, mint a lánc, víz alatti akadályok elvághatják

LÁNC:

  • előnyök: súlyával segíti a horgonyt, jobban tartja a hajót, nem tesznek benne kárt a víz alatti akadályok, örök, amennyiben rozsdamentes acélból készül,
  • hátrányok: ára többszöröse a kötélének, „pattog” használat közben, könnyen kárt tesz a hajóban ha nem jól van vezetve a fedélzeten, kézzel nehéz kezelni, rozsdásodik ha nem koracélból készül.

Miután kiválasztottuk a hajónknak és hajózásainknak is megfelelő horgonyokat fordítsunk figyelmet a tárolásaikra is, hiszen ha kellenek, lehet, hogy hirtelen fognak kelleni!

A főhorgony helyéről általában a 30 lábnál nagyobb hajóknál nem kell gondolkodnunk, mert ezeknél elektromos horgonycsörlő van elhelyezve a hajó orrában vagy van egy horgonykamra és egy horgonyveret az orrban és manuálisan mozgatható a horgony. Amennyiben horgonycsörlős a hajó arra kell figyelni, hogy a horgony jól illeszkedjen a helyén felvonás után és lehetőség szerint rögzítve legyen, hogy szélsőséges időben nehogy kioldjon és meginduljon! Egy 5-6 mm átmérőjű zsinór és egy jól tartó csomó segítségével hatékonyan tudjuk rögzíteni a horgonyunkat.

A főhorgony a hajó orrában van a legjobb helyen, hiszen nagy valószínűséggel onnét fogjuk használni. Akkor vagyunk gondban ha a hajónk orrdeckjén nincsen horgonykamra és az orrban horgonytartó veret sincsen rögzítve. Ilyenkor a legközelebbi helyen az orrhoz próbáljuk meg elhelyezni a horgonyt, például a cockpitban található tároló dobozok valamelyikében.

A horgonyt mindig úgy tegyük el, hogy a kötéllel vagy pedig a lánccal megfelelőképpen össze legyen kötve és ki legyen tisztázva. Egy csomóktól hemzsegő, összegubancolódott kötelet nagyon nehéz használni és veszélyes is!

Érdemes a kötél vagy a lánc végét valahogyan úgy elhelyezni, hogy ha hirtelen szükség lenne rá, azonnal könnyen megtalálható legyen! Lehetőség szerint a horgonykamrában vagy más tároló helyen úgy helyezzük el a horgonyt, hogy erős hullámzás esetén ne tudjon elmozdulni és kárt tenni a hajóban. Ajánlott szivaccsal vagy más ütés csillapítására alkalmas anyaggal kibélelni a horgony helyét.

A tartalék horgony is lehet ugyanazon a helyen, mint a főhorgony csak arra kell figyelni, hogy annak a kötele vagy lánca is legyen mindig kitisztázva a vége megjelölve és ne tudjon a két horgony összeakadni. Ezekkel az intézkedésekkel magunknak segítünk, könnyítjük meg a munkánkat egy esetleges nem várt horgonyzás esetére!

Miután a horgonyzás szempontjából kellőképpen felkészítettük a hajónkat, nézzük meg milyen egy tervezett horgonyzás!

A horgonyzás egy csapatmunka, amit általában a hajóvezető/kormányos irányít. Ahhoz, hogy biztonságosan tudjuk végrehajtani minimum két fő kell. Az egyik kezeli a horgonyt, horgonyokat a másik vezet.

Nagyobb hajónál célszerű ha van horgonykezelő, kormányos és egy hajóvezető, aki utasításaival irányítja a cselekményt. Hasznos különvenni a kormányos és a hajóvezető feladatkörét, mert a kormányzás a hajó farában a horgonyzás viszont az orrban történik! Amennyiben van egy utasításaival és nem fizikailag irányító személy, akkor ő jobban átlátja az eseményeket, hiszen el tud mozdulni a helyéről, nem úgy, mint a horgonyt kezelő vagy pedig a kormányos.

A tényleges horgonyzás előtt a parancsnok már jóval el kell, hogy igazítsa a személyzetet, hogy mindenki megfelelően tudja, mi lesz a feladata. Előfordul, hogy kezdő hajósokkal vagy teljesen laikusokkal kell végrehajtatnunk feladatokat, ilyenkor nekik érdemes megmutatni is, hogy mit kell majd csinálniuk nemcsak elmondani! A horgonyzás helyének kiválasztása a hajóvezető feladata, de lehet ez egy közös tevékenység is, hiszen többféle dolgot kell mérlegelni!

A horgonyzás legfontosabb szabályai

A legalapvetőbb kritériumok a horgonyzás helyét illetően a következők:

  • szélvédett legyen,
  • megfelelőek legyenek a mederviszonyok
  • a horgony csúszása esetén se veszélyeztessük más hajóját vagy a sajátunkat.

Ismeretlen helyen hajózva a legjobb, ha a térségre vonatkozó pilot könyvből tájékozódunk. Ezekben a kiadványokban le vannak írva részletesen a legjobb horgonyzóhelyek. Megtudhatjuk belőlük, hogy milyen a meder összetétele, melyik széliránynál használható, mikor kell kerülni a helyet és az esetleges környékbeli szolgáltatásokról is tájékozódhatunk.

Horgonyzóhelyünket az alapján válasszuk meg elsődlegesen, hogy mit és mennyi ideig akarunk ott csinálni. Egy rövid fürdést tervezünk csak vagy ott is akarunk aludni! Az időjárás esetleges változásáról - lehetőleg több helyről beszerezve az információt – folyamatosan tájékozódjunk!

Általánosságban elmondható a jó horgonyzóhelyről, hogy homokos vagy iszapos, jól látható, növényekkel nem fedett a meder, széltől, hullámzástól védett, a part könnyen megközelíthető, a vízmélység nem több, mint 6-8 méter.

A horgonyzóhelyet már úgy közelítsük meg, hogy mindenki elfoglalta a helyét és tudja a feladatát. Mindig széllel vagy áramlással szemben közelítsük meg a helyszínt. Amennyiben mindkettő jelen van, az erősebb irányát válasszuk. Népszerű horgonyzóhelyen fokozott körültekintéssel legyünk, tartsunk bőven távolságot a már ott lévő hajóktól. Ez két okból fontos! Hagyjuk meg a többi hajós privát szféráját, hogy nyugodtan tehessék a dolgukat, ne érezzék azt, hogy betolakodtunk az életükbe. A másik, hogy hagyjunk annyi helyet a hajónknak, hogyha változik a szélirány, akkor se tudjon összeérni a többi hajóval.

A horgony ledobása előtt már tudnunk kell, hogy mennyi kötelet, illetőleg láncot fogunk leengedni és azt, is, hogy hány horgonnyal fogjuk magunkat rögzíteni. Több horgony esetén használhatunk egy kötélen kiengedett két horgonyt vagy a hajó orrából „V” alakban kiengedett két kötelet is 1-1 horgonnyal a végükön. Horgászathoz például gyakran 3 horgonyt is bedobnak, egyet a hajó orrából kettőt pedig „V” alakban a farából.

Az egyszerűség kedvéért 3 féle horgonyzást különböztessünk meg. Ahhoz, hogy pontosan tudjunk gazdálkodni a kötelünkkel, állapítsunk meg egy alap egységet, aminek legyen a magasságból kiindulva „h” a jele. 1 „h” a horgonyveret vízszint feletti magasságából és a vízmélységből áll. Egy átlagos hajónak kb. 1 méter magasan van a horgonyverete. Tehát ha például 4 méter mély vízben horgonyzunk, akkor 1 „h”= 1+4, tehát 5 méter.

Most nézzük meg a fent említett 3 féle horgonyzási szituációt és, hogy hány méter kötelet, illetőleg láncot ajánlatos használnunk:

  1. rövid ideig történő veszteglés esetén, például fürdés: 2-3 „h”,
  2. átlagos hosszúságú megállás, akár éjszakára is normális időjárási körülmények között: 5 „h”,
  3. horgonyzás szélsőséges időjárási körülmények között: 7 „h”

A példánknál maradva, hogy 4 méteres vízben horgonyzunk, a következő eredményeket kapjuk a lánc hosszúságát illetően:

  1. rövid ideig történő veszteglés esetén, például fürdés: 10-15 méter,
  2. átlagos hosszúságú megállás, akár éjszakára is normális időjárási körülmények között: 25 méter,
  3. horgonyzás szélsőséges időjárási körülmények között: 35 méter.

Példánkból is kitűnik, hogy túl mély vizet nem ajánlatos keresnünk horgonyzáshoz, hiszen egy átlagos tengeri jacht is maximum 50 méter lánccal rendelkezik. A fenti képlettel számolva (1 méter vízszint feletti horgonyveret magasság + vízmélység= 1”h”), amennyiben 6 méteres vízben akarunk nagyon erős szélben horgonyozni 49 méter láncra lesz szükségünk!

Azt, hogy mennyi láncot engedtünk ki a horgonykamrából onnét tudhatjuk, hogy az igényesebb hajókon 5 méterenként meg van jelölve a lánc. Ez történhet egyféle színnel is, de jobb, ha 5 vagy 10 méterenként más a jelölő szín és hozzá a horgonykamra fedelének belső részén van egy tájékoztató. Például 10 méter sárga, 20 méter zöld, 30 méter piros ….stb.

Nem minden hajóban jelölik meg a láncot de ezt elvégezhetjük házilag is. A legegyszerűbben vízálló szigetelő szalagot használhatunk vagy festéket de az internetről rendelhetünk is a láncszemekbe pattintható színes jelölőket is. Amennyiben bérelt hajóval hajózunk és nincsen jelölve a lánc, de nem is szeretnénk azt összefesteni, megtehetjük azt, hogy lemérjük 5 méter lánc mennyi idő alatt fut ki a vízbe és ennek az időnek a többszörösét figyelve megbecsüljük a kiengedett hosszt!

A tényleges horgonyzás menete:

A széllel vagy áramlással szembe fordított hajót „kifuttatjuk” úgy, hogy fokozatosan csökkentjük a gázt végül kivesszük üresbe a motort és addig engedjük a hajót haladni, amig a kívánt helyen meg nem áll.

Ehhez ismerni kell a hajót és sokat gyakorolni, hogy mindenféle körülmények között ott álljon meg a hajó, ahol szeretnénk. Amint megállt a hajó a parancsnoka kiadja az utasítást, hogy horgonyt leengedni.

Azt tudnunk kell, hogy az elektromos horgonycsörlő csak járó motornál működik. Nagyobb horgonynál figyeljünk oda arra, hogy amikor a horgony feje függőlegesen megindul a víz felé az lassan történjen, nehogy a hajótestben kárt tegyen. Ezt azzal tudjuk elkerülni, hogy a távirányító segítségével lassan, szakaszosan engedjük egészen addig a horgonyt, amig a víz el nem nyeli azt.

A horgony engedése közben a lánchoz, az azt megvezető verethez és a tárcsához szigorúan tilos hozzányúlni!

Amennyiben kézzel juttatjuk a horgonyt a vízbe lehetőség szerint ne dobjuk – főleg ne messzire, mert nincsen jelentősége – hanem inkább engedjük. Figyelve a hajó oldalára és a korlátra. Kiemelt figyelmet fordítsunk arra, hogy a horgony lánca vagy kötele kizárólag az azok számára kialakított kötélvezető vereteken fusson, elkerülve azt a gyakori hibát, hogy a korlát felett történik a horgony bedobása, feszítve azt! A lánc helytelen használata komoly károkat okozhat például az orrdeck és a hablemezek találkozásánál.

A horgony kézzel történő vízbejuttatásakor, a horgonyt két kézzel, a száránál fogva tartsuk, álljunk stabilan, lehetőség szerint harántterpeszben, a súlypontunkat vigyük le. Figyeljünk rá, hogy a kötél legyen kitisztázva, ne akadjon a lábunkba, szépen fusson a horgony után.

Vízbeérkezés után, amint a horgony eléri a mederfeneket az azt kezelő személy hangosan és egyértelműen közölje ezt a hajó parancsnokával vagy hajóvezetőjével. Ebben a pillanatban a hajónak meg kell indulnia a széllel vagy az áramlással egy irányba, hogy a lánc vagy kötél ne egy kupacba halmozódjon a meder alján, illetőleg, hogy a hajó nem forduljon le a kellő irányról. A hátrázás történhet a víz vagy a szél erejével, illetve gázadással is. Lassan kell haladni és a kormányosnak végig kontroll alatt tartani a hajót, hogy tartsa az irányt.

A fenti példánál maradva először 2 „h” hosszúságot engedjünk ki és próbáljuk meg „bekapatni, behúzatni” a horgonykapát a mederbe. Amikor már érezzük, hogy kezdi magát beásni a horgony, engedjünk még ki 2 „h” hosszúságot, majd húzzuk egész addig a horgonyunkat, amíg azt nem érezzük, hogy ránt egyet a hajón! Ennek egy olyan érzésnek kell lennie, mint amikor autóvezetés közben, egy hirtelen fékezésnél a biztonsági öv beránt bennünket az ülésbe. Amint ez a rántás bekövetkezik, jelzi beásta magát a horgonyunk rendesen. Ezek után egy átlagos horgonyzás esetén engedjünk ki még 1 „h” hosszú láncot. Így összesen 5 „h” kötelünk vagy láncunk van a vízben és biztonsággal vesztegelhetünk. Tengeren érdemes lemerülni és megnézni egy népszerű horgonyzóhelyen, hogy hogyan ásta be magát a mi horgonyunk és hogyan a többieké. Merülés előtt nézzük meg, hogy a hajó mozgásából ítélve kié csúszhat? Aki nem szánt kellő időt és szakértelmet a horgonyzására, annak nem lesz beágyazódva rendesen a horgonya, típustól függően a hátán vagy oldalán fog feküdni, nem tart majd biztonságosan.

Horgonyunk csúszását már többféle eszközzel és programmal is tudjuk ellenőrizni. A hajókon található legtöbb GPS-nek, radarnak, chartplotternek van már olyan funkciója ami a horgony csúszása esetén hanggal riaszt. Ilyen eszközök nélkül is folyamatosan kontrollálhatjuk a mobiltelefonunkra vagy az okos óránkra letöltött speciális horgonyzást figyelő applikációval a csúszásunkat.

Amennyiben a horgony „bekapatása” közben már úgy érezzük, hogy már sokat vonszoltuk és még mindig nem jött a rántás, akkor nem jó helyen vagy nem jó horgonnyal akarunk horgonyozni! Ilyenkor vegyük a fáradságot és próbálkozzunk máshol a hely adottságaitól függően vagy cseréljünk horgonyt. Ezt mindaddig ismételjük, míg nem tudunk minden követelményt kimerítően lehorgonyozni!

Fontos szabály, hogy a hajó motorját kizárólag csak akkor szabad leállítani, amikor a hajónk már a kívánt pozícióban horgonyon áll!

Hosszabb vagy éjszakai tartózkodás idejére ajánlott tehermentesíteni a horgonycsörlőnket, nehogy meglepetés érjen bennünket.

A két orrbikából kivezetett egy- egy kötelet a horgonyláncon átfűzve kössük vissza a bikákra és egy csattal zárjuk le. Ez egy dupla biztosíték, mely átveszi a terhelést az elektromos horgonycsörlőtől és egy esetleges mechanikai vagy elektromos hiba miatt nem szabadul el a hajónk, megfelelően fog tartani. Ugyanezt a biztonsági módszert alkalmazhatjuk bójára állás esetében is csak ott a bója karikájába – ahol a lánchoz csatlakozik – kell kötni a két kötelet.

Napnyugtától napkeltéig tartó időszakban, illetőleg rossz látási viszonyok között ne felejtsük el használni horgonyzáskor az árbócfényünket!

 

A horgony felszedése:

Hasonlóan, mint a horgony leeresztésénél itt is a hajó parancsnokának el kell igazítania mindenkit a feladatáról, aki részt vesz a horgony felszedésében. A motor elindítása után – elektromos horgonycsörlőnél elengedhetetlen – fel kell mérni a környezetünket, hogy a horgony felszedése közben milyen mozgásterünk van? Bármi közbejöhet és úgy kell mozgatnunk a hajónkat, hogy se tereptárgyakban, se más hajókban és bennünk se keletkezzen kár.

Figyelembe kell venni a szélirányt és az áramlásokat is! Több horgony használata esetén azt kell utoljára felszedni, ami a széllel vagy az áramlással szemben tartja a hajónkat. Tartózkodni kell attól, hogy elforduljon a hajónk, a horgonylánc alánk kerüljön.

Felszedés előtt lassan közelítsük meg a horgonyt, itt is igaz a szabály, ha áramlás és szél is jelen van, akkor az erősebb felé tartva. Figyeljünk rá, hogy a hajó orrával pontosan a horgony felett álljunk meg, ne „fussunk” rá! A hajóvezetőt az orrban tartózkodó személy folyamatosan, hangosan és egyértelműen tájékoztassa a távolságról. A hajóvezető feladata, hogy a horgony felett pontosan tartsa meg a hajót, amíg a felszedés történik. Egy a mederbe jól behúzatott horgonynak, ha kellő mennyiségű lánccal van ellátva, akkor a szára kb. 20-45⁰-os szöget zár be a meder aljával. Ebben a tartományban tart a legnagyobbat a horgony, ebből kell kimozgatni.  Amennyiben nem állunk pontosan fölé, nem tudjuk hatékonyan felfeszíteni a kapákat a mederből!

Felszedéskor a víz szintjéig bátran, folyamatosan húzhatjuk. Akkor kell lassítani, amikor elhagyja a vizet, mert ha hirtelen rántjuk fel megperdülhet és a hajó oldalának vágódhat! Elektromos horgonycsörlőnél is lassan kell a már a levegőben lévő horgonyt húzni, hogy ki tudja magát pörögni és megfelelő állásban húzza be a motor az orrveretbe.

Homokos, iszapos, kagylós, növényzettel borított mederben történő horgonyzás után minden esetben tisztítsuk meg a horgonyunkat a fedélzetre emelés előtt! Óvatosan, nehogy nekicsapódjon a hajó oldalának a láncánál vagy a kötelénél fogva, függőleges és vízszintes mozdulatokkal „fürdessük” meg a horgonyunkat.

A megtisztított horgony elrakása után ne feledkezzünk meg az orrdeck lemosásáról sem. Minden használat után érdemes a horgonyunkat átvizsgálni, hogy nem szenvedett-e mechanikai sérülést, a legközelebbi használatkor is bízhatunk- e benne? Az átvizsgálás terjedjen ki kötél esetén annak állapotára, a horgonycsomóra, lánc esetén a sekli épségére is!

Mit tegyünk ha leakadt a horgonyunk?

Mint a hajózás többi területén is itt is a legfontosabb a megelőzés! Amennyiben ismeretlen terepen készülünk horgonyozni, vagy ha csak egy kicsit is úgy gondoljuk, hogy horgonyzás után nem fogjuk tudni felszedni, mert például köves a meder, akkor minden esetben használjunk fejkötelet bójával. A fejkötéllel a horgonyt a tartásának ellenkező irányából tudjuk kihúzni a mederből.

A horgonyunkhoz, annak szárához rögzített kötelet anyakötélnek, míg a horgonyunk fejéhez rögzítettet fejkötélnek nevezzük. Általában minden horgonynak a fejrészén vagy van egy lyuk vagy egy karika, amibe a fejkötelet tudjuk rögzíteni. Amennyiben nem található ilyen rögzítési lehetőség akkor a fejkötelet kereszt formában többször átvetve két horgonykapán tudjuk azt rögzíteni. A fejkötélnek nem kell ugyanolyan vastagnak lennie, mint az anyakötélnek, egy 5-8 mm-es kötéllel is már hatékonyan tudunk dolgozni. A fejkötél végére kössünk egy bóját, vagy ha nincsen a hajónkon, akkor egy puffer is megteszi. Érdemes a fejkötél végére – miután átfűztük a bóján – egy kis súlyt helyezni, megakadályozva ezzel azt, hogy „elmászkáljon”. A súly a horgonyunk felett fogja tartani a bójánkat.

Amennyiben az anyakötéllel nem jön fel a horgonyunk, a hajónkkal vagy egy dinghy-vel megkerülve azt, ellentétes irányból a fejkötéllel fel fogjuk tudni húzni!

Amikor nem vagyunk elővigyázatosak és nem használunk fejkötelet, akkor is fel kell tudnunk szedni a horgonyunkat. Természetesen van az a leakadás, amit nem tudunk orvosolni, ott kell hagynunk a horgonyt. Mielőtt ezt megtesszük fürödhető vízben, normális időjárási körülmények között, sekély mélységnél merüléssel is meggyőződhetünk a probléma nagyságáról.

Leakadt horgonynál használhatjuk a hajónkat úgy, mint egy nagy erőkart. A hajó orrbikájához szorosan odakötjük a horgonykötelet, úgy mintha a hajó orrát a horgonyhoz akarnánk odahúzni. Arra figyeljünk, hogy a bikára kötésnél 1-2 nyolcas után 1 csatot tegyünk, hogyha a kötél nagyon rászorulna, akkor is oldani tudjuk azt! Majd a hajó egész legénysége egyszerre kezdjen el előre és hátra mozogni a hajóban. Hajónkat hosszirányban mozgatva egy nagy emelő karrá alakítjuk, ami nagy eséllyel feltépi a horgonyunkat a mederből.

Kézzel leengedett, köteles horgonynál eredményes technika lehet az is, ha a horgonykötelet hátravezetjük a cockpitba és ott a legnagyobb csörlőnket igénybe véve, csörlőkarral próbáljuk meg az erőnket megnövelve a horgonyt felhúzni. Ezt a módszert használva vigyázzunk, hogy a hátravezetett, terhelés alatt lévő horgonykötél ne tudjon kárt tenni a hajónkban. Ilyenkor (is) nagy erők keletkeznek, amelyek által a kötél könnyen kidörzsölheti a fedélzet azon részeit, ahol hozzáér.

A fent leírtakból kitűnik, hogy összetett dolog a horgonyzás de nem ördöngösség. Mint minden ez is jobban megy, ha szakszerűen gyakoroljuk! Érdemes egy rövid ideig tartó fürdés horgonyzását is komolyan venni és szabályosan végigcsinálni nem csak úgy „beejteni” a horgonyt a vízbe! Amennyiben az alap technikák jól berögzülnek, készségszinten működnek, akkor rossz időjárási körülmények között is jól fog menni a horgonyzás.

Kényszer horgonyzás:

Kényszer horgonyzás

Kényszer horgonyzásról abban az esetben beszélhetünk ha valamilyen rajtunk kívül álló, hirtelen jött, rendkívüli esemény miatt az egyedüli megoldás az ha horgonnyal rögzítjük magunkat a mederhez.

Ilyen esemény lehet például az, amikor szembeszélben hajózunk ki motorral a kikötőből és megszegve az egyik alapszabályt előbb leállítjuk a motorunkat, mintsem felhúztuk volna a vitorlánkat. Majd a vitorla beakad és nem tudjuk felvonni, közben a szél tol bennünket vissza a part felé, rá a partvédő kőszórásra. Ezt észlelve úgy döntünk, hogy elindítjuk a motort, hogy tudjunk manőverezni de az nem indul! Marad az azonnali horgonyzás lehetősége, hogy ne a köveken kössünk ki!

Szélsőséges a példa és nagyon kicsi is a valószínűsége, hogy előfordulhat de jól szemléltet egy kényszer helyzetet. Az ördög nem alszik és a vízen minden megtörténhet és annak az ellenkezője is. Ezt sose felejtsük el!

Egy a fentihez hasonló hirtelen jött problémás helyzetre úgy tudunk a legjobban felkészülni, hogy a horgonyunkat megfelelőképpen megtanuljuk használni, mindig tisztán, épen, „bevethető” állapotban olyan helyre rakjuk el, ahol azonnal hozzáférünk!

A horgony helyét és használatát érdemes az utastársainknak is megmutatni indulás előtt, hiszen nem biztos, hogy mi fogjuk tudni használni. Elképzelhető, hogy nekünk a rendkívüli helyzetben valami nagyobb szakértelmet igénylő feladatunk lesz és a horgonyzást delegálnunk kell a társainknak. A horgonyzás alapjain kívül a hajó kezelésével kapcsolatos más dolgokat is érdemes megmutatni a hajón utazó többi személynek, hiszen bármi történhet velünk, akadályoztatásunk esetén is biztonságban kell, hogy tudjuk az utasokat, a hajót és magunkat is. Egy véletlen vízbeesés esetén valaki legalább vissza tudjon értünk fordulni! A megelőzést ismét hangsúlyozva az a legideálisabb, ha a hajón a vezetőn kívül tartózkodik még egy képesítéssel rendelkező, hozzáértő személy.

Kényszerhorgonyzásnál is a korábban, a tervezett horgonyzásnál leírt szabályokat kell alkalmaznunk csak nagy pszichés nyomás alatt! Nem kapkodva, hidegvérrel próbáljuk meg kezelni a helyzetet, ha mi vagyunk a hajóvezetők. Amennyiben csak egyek vagyunk a hajón tartózkodó utasok közül, akkor is próbáljuk meg megőrizni a lélekjelenlétünket, ne legyünk láb alatt, ha kell, tegyük magunkat hasznossá és maradéktalanul hajtsuk végre a vezető által kiadott utasításokat!

A hirtelen jött rendkívüli esemény elhárítása után ugyancsak a tervezett horgonyzásnál leírtak alapján húzzuk fel horgonyunkat, szakszerűen rakjuk el majd folytassuk utunkat.

Ne becsüljük le a horgonyzás „tudományát” és ne bízzuk el magunkat túlságosan a vélt tudásunktól! Gyakoroljuk folyamatosan, hiszen az egyéni és a kollektív mentőfelszerelések mellett egy jól használt horgony is életet menthet!

Biztonságos és élményteli hajózást kívánok!

Dr. Hetényi- Marton Tamás

https://hetenyihajosiskola.hu/wp-content/themes/yachtsailing