Címke: vitorla

A vitorlás hajó típusok, részeik és felszerelésük 

A vitorlás hajó legfontosabb részeinek készségszintű ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy biztonságosan és magabiztosan hajózzunk. A hajózásnak van egy sajátos terminológiája ami azoknak az országoknak a nyelveiből alakult ki, akik a hajózás úttörői voltak, először indultak el a tengereken és óceánokon, hogy meghódítsák a még nem ismert világot!

Aki ezt a sajátos nyelvezetet ismeri mindenhol megérti magát a hajósokkal és be tud kapcsolódni egy hajó személyzetének a tevékenységébe. A “közös nyelv” leginkább a szavak kiejtésében és azok jelentésében érhető tetten nem pedig a leírásukban. Ebben a tanulóinknak szánt anyagban is biztosan található olyan szó, amit valaki másképpen ír le vagy úgy gondolja, hogy ebben a formában nem helyes! Gondoljunk csak a magyar nyelvben vízszintes vitorlarúdnak nevezett baumra, amit csak bumm-ként ismer mindenki, közben pedig írják baum-nak, boom-nak és bum-nak is.

Mivel ezt az anyagot főleg tanulóinknak szánjuk, akik többségében vitorlázni fognak, ezért a yachtok, “nagy hajók”, túra hajók vagy ahogyan Magyarországon hivatalosan nevezzük őket vitorlás kishajók legfontosabb fajtáival és azok részeivel fogunk foglalkozni!

 

 

 

VITORLÁS HAJÓK TÍPUSAI:

A magyar szabályozás szerint ezek a hajók maximum 20 méter hosszúak lehetnek és 12 fő befogadására alkalmasak. Elvonatkoztatva a jogszabályoktól a túrahajók, nagy vitorlások alatt azokat értjük, amelyek rendelkeznek felépítménnyel, egy család vagy egy baráti társaság képes vele túrázni, ami lehet akár egy napos vagy akár több hetes is. Típusok szerint léteznek:

 

Hagyományos túravitorlások:

A régebben épített hajót fából vagy vasból készítették, az újabbakat már rendszerint műanyagból. Jellemzőjük a nehéz, keskeny, “mélyen ülő” test, amin általában hosszú tőkesúly (angol neve: long kiel) található, ami a hajóhossz felén, háromnegyedén fut végig, a kormánylapát szinte a részét képezi, a hátsó végén függ. Vitorlázatuk gaffos vagy bermuda típusú.

bermuda vitorla háromszögletű, a modern hajótípusok egyik legnépszerűbb fajtája.

gaffos vitorla négyszögletű, a bermuda vagy háromszög vitorlával ellentétben nem csak első, hátsó és alsó éle van, hanem úgymond egy felső is, amit a “fej”, az alsó baumhoz hasonló vitorlarúd tart. Igazi klasszikusnak számít egy ilyen hajó, amit mindenki megnéz miközben elhalad mellette.

 

Családi túrahajók:

Ez a típus uralja a piacot. A nagy hajógyártók kivétel nélkül építik ezt a fajtát. Nagyok, kényelmesek és biztonságosak is. A hajó típusa egy, vagy több család, nagyobb baráti társaság minőségi időtöltését hivatottak elősegíteni.

 

Daysailer-ek:

Könnyű vagy közepes súlyú vitorlás hajók, melyek arra készültek, hogy 1-2 fős legénység is egyszerűen tudjon velük hajózni egy tavon vagy a tenger parti sávjában. Csak le kelljen futni a kikötőbe, gyorsan felszerelni és elkötni, ez a lényegük! Régebben az volt az elterjedt vélemény, hogy a daysailer-ek csak nappalra valók egy pár órás könnyed vitorlázásra, de most már a kategória rajongóinak igényeit figyelembe véve készítenek belőlük nagyobb, kényelmesebb, több luxussal felszerelt kiviteleket is, melyek komolyabb túrákra is alkalmasak. Vitorlázatuk általában egyszerű, tőkesúlyuk a vízterület sajátosságaihoz igazított.

Trailerezhető típusok:

Főleg azok körében elterjedt, akik szeretnek mindig újabb vízterületeket felfedezni és ehhez közúton könnyen szállítani a hajójukat, esetleg egy tavon tartják azt és időnként elhúzzák a tengerhez vagy egyszerűen nem rendelkeznek kikötőhellyel, hanem csak sólyázási lehetőségük van.

 

A sólyázáshoz egy a hajó súlyához és méretéhez megfelelő autó, egy hajószállító trailer és egy olyan vitorlás kell, amelynek a tőkesúlya vagy a svertje behúzható a hajótestbe. Az autó betolja a trailert a vízbe, a hajóval “ráállnak” és már ki is lehet húzni, utána oda viszik, ahová csak akarják.

Ezek a hajók általában a méretükhöz képest meglepően kényelmesek, az ismert, nagynevű hajógyártó cégeknek mind van ilyen kategóriájú hajójuk. Az utóbbi két évtizedben a lengyel hajógyárak felismerve az igényt erre a típusra elárasztották vele a piacot. Hajóik kitűnőek és árban alatta maradnak a nyugat- Európában gyártottaknak.

vitorlas tokesuly

Léteznek

  • svertes, vízballasztos (a hajó aljában lévő tartályba vizet szivattyúznak, ezzel növelve a stabilitását), illetőleg
  • emelhető tőkesúlyos (lift-kiel, manuálisan vagy hidraulikusan a hajó aljába emelik a kielt) vagy pedig
  • svert-kieles (rövid kiel és belőle csúszik ki egy hosszú svert) variációk. Lényegük az, hogy a svert (uszony, mely a hajó oldalra csúszásának csökkentésére szolgál) vagy pedig a tőkesúly (csökkenti az oldalra csúszást, mint a svert és a súlyával még stabilitást is ad a hajónak) részben, vagy egészben felhúzható legyen a hajótestbe, hogy a trailerre húzott hajó ezáltal vontatható lehessen közúton.

Sportos túraverseny hajók:

Ötvöződik bennük többféle képesség, alkalmasak egy kellemes túrára, mellette a versenyhajók manőverező képességével és sebességével bírnak. A hajótest kialakítása, a vitorlák formája és a tőkesúly alakja miatt hatékonyabbak egy átlagos túrahajónál. Népszerűek azok körében, akik a családi programokon kívül szeretik összemérni hajójuk és saját tudásukat másokéval, egy regatta keretein belül.

 

Egyedi építésű túrahajók:

A hajóépítésben végtelen a lehetőségek száma az anyag, a forma, a szerkezet, a meghajtás…stb. tekintetében. Sokaknak örömet okoz, ha maguk választhatják meg az épülő hajójuk paramétereit, mások nemcsak megválasztják és elkészíttetik, hanem saját maguk építik meg hajójukat. Egy ilyen hajó egyedi, értékes és ha még jó ízléssel és megfelelő szaktudással épült, akkor különleges látványt is nyújt!

 

A VITORLÁS HAJÓ RÉSZEI, VERETEI ÉS FELSZERELÉSEI:

 

A hajó részei tekintetében általánosságban elmondható, hogy a napjaikban elterjedt és széles körben használt vitorlás hajók bermuda rudazattal/vitorlázattal és fin-kiellel vagy svert-tel esetleg ezek kombinációjával svert- kiellel vannak szerelve.

 

A svert és a kiel (tőkesúly) szerepe is kettős, egyrészről a hajó stabilitását javítják, másrészről az oldalra való elcsúszását mérséklik. Nyilván a svert a stabilitást kevésbé segíti elő, mint a tőkesúly hiszen egy lap mely a hajótestből leengedhető vagy oda felhúzható de kellő gyakorlattal és a hajón tartózkodók összehangolt mozgásával egy sverttel szerelt hajó is kellő biztonságot tud nyújtani!

 

Alap tőkesúly formák:

 

Fin- kiel (szimpla):

A hajótest aljára függesztett, egyszerű tőkesúly. A versenyhajóké vékonyabb, könnyebb, a túrahajóké szélesebb, nehezebb. Sekélyebb vízekre való hajókat bulbás (magyar neve: kiszélesedő végű) vagy szárnyas tőkesúllyal látják el, hogy a merülésük ne legyen nagy, de stabilitásuk hasonló maradjon, mint a hosszúaké.

 

Bilge- kiel (dupla):

Azokat a hajókat látják el iker tőkesúllyal, amelyeket olyan partszakaszon kötnek ki, ahol apálykor annyira visszahúzódik a víz, hogy eldőlnének. Ezek a hajók miközben eltűnik alóluk a víz, “leülnek” a saját tőkesúlyaikra. Három ponton érintkeznek a mederrel innentől kezdve, két “lábukat” a kiel-ek adják, a harmadikat pedig a kormánylapát. Előnyük, hogy sekély vízben is lehet velük hajózni, tavakon partra való emelésüknél sem kell tárolókocsi. Hátrányuk a gyengébb vitorlázhatóság, melyet egyes gyártók a két kiel között leengedhető sverttel próbálnak meg javítani. A Balatonon is egyre többet látni, érdekes látványt nyújtanak a parton, téli pihenőjüket töltve.

 

Hosszú kiel (long kiel):

A hajóhossz felén, háromnegyedén fut végig, a kormánylapát szinte a részét képezi, a hátsó végén függ. Ma már kevésbé használatos, régen a fából épült hajókon így tudták megfelelően elosztani a súlyt a hajótesten. Jelenleg azokon a nyílt tengeri vízekre tervezett hajókon látni, ahol nagy hangsúlyt kap a stabilitás.

 

Hajó orr (head) típusok:

A hajó eleje és annak profilja alapján az orr négy alaptípusát különböztetjük meg:

 

  • függőleges,
  • előredőlt,
  • klipper típusú,
  • kanál alakú.

 

Hajó hátsó rész (tat) formák:

 

Hosszmetszetben négy alaptípusát különböztetjük meg:

 

  • „gömbölyded” (kerekded, közönséges),
  • hátradőlő (yacht-szerű),
  • csapott (tükrös) vagy
  • ívelt (kihajlított),

 

Vízszintes metszetben a három alaptípus:

 

  • kerekded,
  • ellipszis alakú és
  • csapott.

Ha a tat függőleges és vízszintes metszetben egyaránt csapott, akkor az azt lezáró síkot tükörnek nevezzük.

 

Orrkorlát:

Erős acélcsövekből készül, mely magában foglalhatja az orrbelépőt is. Innét indul ki a korlát vagy reling kötél és fut végig a hajó oldalán egészen a farkorlátig. A navigációs fények tartója (jobb zöld, bal vörös), melyeket a vitorlás kishajónak az alábbi módokon viselnie kell éjszaka:

 

  1. oldalfényeket és farfényt; ilyen esetben az oldalfényeket egymás mellett vagy egy közös lámpatestben kell a hajó hossztengelyében a hajó orrán vagy annak közelében, a farfényt pedig a hajó hátsó részén kell elhelyezni; ezek a fények szokásos fények lehetnek,
  2. egy közös lámpatestben elhelyezett oldalfényeket és farfényt az árboccsúcson vagy az árboc felső részén megfelelő helyen; ezek a fények szokásos fények lehetnek, vagy
  3. ha a kishajó hossza a 7 m-t nem éri el, egy minden oldalról látható szokásos fehér fényt. Más hajó közeledtekor az ilyen hajónak egy második szokásos fehér fényt is kell mutatnia.

 

Árbóc (rig):

A vitorlázat tartóoszlopa, jellemzően alumíniumból készül. A riget az állókötélzet tartja függőlegesen, formáját egyenesen. Tetejére széljelzőt (windex), navigációs fényeket és műszereket szerelnek.

 

Vízszintes vitorlarúd (baum):

Az árbóchoz csatlakozik, a nagyvitorla alsó élét tartja. A legtöbb hajón található lazy jack, melyet a baumra rögzítenek szegeccsel vagy a nutjába húznak bele. A lazy jack egy vászonból készült vitorla tartó, melyből felhúzzuk a vitorlát, majd a használat után belelapoljuk lehúzás közben.

 

Állókötélzet részei:

Az árbócot az állókötélzet tartja. Elől a forstag, egy erős drótkötél ami a hátradőlését akadályozza meg. Az orrverettől fut az árbóc tetejéig, vagy esetleg egy kicsit lejjebb csatlakozik hozzá. Azokon a hajókon kötik be lejjebb a forstagot, ahol fontos a teljesítmény, így görbíteni tudják az árbóc tetejét, ezáltal kilaposítva a vitorlát erősebb szelekben. Ilyenkor az árbóc közepe formál “D” alakot és feszíti laposra a nagy vitorlát. Alacsonyabb kötésű forstag esetén az orr vitorla mérete kisebb, mint a top riges vagy top génuás változatoknál.

Hátul az achterstag (egy vagy kettő erős drótkötél) tartja az árbócot, hogy előre ne boruljon. A fent írt árbócgörbítést az achterstag-gal követjük el, ahol ez állítható, mert vannak fix kivitelek is. A tatról fut egészen az árbóc tetejéig.

 

Alsó vagy baby vantni:

Az árbóc alsó részét tartja, oldalról. lehet egy vagy akár több is belőle mindkét oldalon.

 

Külső vantnik:

Az árbóc mindkét oldalán a deck-en (fedélzeten) található veretektől futnak a szálingok csúcsain keresztül egészen az árbóc tetejéig. Az árbóc fő oldalmerevítő kötelei. A vantnik lehetnek acélsodronyból és rod-ból is. A külső vantnikra a legtöbb hajón széljelző csíkokat szerelnek, melyek lényege, hogy nagyon könnyű anyagból (magnó szalag, ejtőernyő anyag, bőszeles vitorla anyag) legyen, hogy a legkisebb légmozgást is mutassa.

 

Szálingok:

A vantnikat támasztják, azok állásszögét nyitják, ezzel segítve az árbóc stabilitását.

 

Mozgó kötélzet részei:

Felhúzó kötelek (fallok: fock fall és grosz fall):

A vitorlák felhúzására és leeresztésére használjuk őket. Általában az árbóc belsejében futnak, annak tövénél lépnek ki és hátra vannak vezetve a cockpitba a könnyebb kezelhetőség végett.

Back stage-ek:

Az árbóc mindkét oldalán található merevítő kötél. Vitorlázás közben a szél felőli (luv oldal) back stage be van húzva, a szél alatti (lé oldal) laza. Általában az erős szélben használt hajók vannak back stage-el szerelve, ezáltal adva nagyobb oldaltartást az árbócnak.

Dirk (baum lift):

A baum végétől fut az árbóccsúcsba és onnét le a deckig, hogy állítani lehessen. Szerepe a baum megtartása, amíg a vitorla nincsen felhúzva. Vitorlázás közben a nagyvitorla átveszi a szerepét, addig a dirkre rá kell engedni.

Alba:

Célja a baum felemelkedésének megakadályozása. Lehet szerelni kötél áttétellel és létezik merev formában is.

Fockshot:

Az első vitorla állítását, áthúzását szolgálja egyik oldalról a másikra csapás váltás közben.

Grószshot:

A nagyvitorla szögét állító behúzókötél.

vitorla-tipus-1
vitorla-tipus-2

Vitorlás hajó alap vitorlázata:

 

A túrahajónkon mindig annyi féle vitorlának kell lennie, hogy bármilyen időjárási körülmények között biztonságosan tudjunk vele vitorlázni. Ezért rendelkeznünk kell egy nagy (grósz) vitorlával, melyen három reff sor található, hogy erős szél esetén csökkenteni tudjuk a felületét. A nagyvitorla hatékony használatához elengedhetetlen, hogy latnikkal, merevítőkkel legyen ellátva.

Mindig figyelni kell a latni zsákokat, mert ha sérültek könnyen elhagyjuk belőlük a merevítőket.  A grószhoz tartozzon egy annyi féle méretű és erősségű első vitorlából álló készlet, hogy azokat cserélgetve mindig az aktuális szélnek megfelelő lehessen fent.

Ezt a készletet kiválthatjuk egy reffelhető fock-kal (orrvitorla) de azt tudnunk kell, hogy a hatékonysága nem lesz olyan, mint a szélerősséghez megfelelő méretű vitorláé. A cserélhető első vitorlákat egy stagreiter nevű, általában rézből készült verettel rögzítjük a forstaghoz.

A feltekerhető fockot az első élén lévő élkötéllel fűzzük be a forstagon lévő alu profilba és húzzuk fel a felhúzó kötéllel más néven fock fallal. Az alu profil alul a deckhez közel egy dobba van rögzítve. A forstgra feltekert vitorlát a széllel ellentétes oldalon lévő fock shottal húzzuk ki és az előbb említett dobon található kötéllel húzzuk be.

Ez egy oda- vissza működő rendszer, mely ha jól üzemel, akkor egy évben egyszer kell felhúzni és egyszer le az első vitorlánkat. Egy jó hajós azért, hogy a napsugárzás ne tegye tönkre a használaton kívüli forstagra csévélt fockot, ellátja azt UV sugárzás elleni élvédővel.

A fock helyett nagyobb vitorlásokon génuát használnak, ami rátakar a nagy vitorlára. Míg a fock véget ér az árbóc előtt és általában az alsó éle “felhúzott”, addig a génua egy olyan nagyobb fock, ami az árbóc mögöttig ér, az alsó éle a deckkel majdnem párhuzamos és rátakar a grószra.

vitorla-tipus-3

Ezeken a vitorlákon kívül még számtalan fajta vitorlázat létezik, melyek használata nem része az alap képzésnek. A teljesség igénye nélkül, használunk:

  • spinakkert, blisztert (mindkettő bőszeles hátszélvitorla.),
  • genakkert (a spinakkerrel ellentétben nem szimmetrikus),
  • reachert (széles széltartományban használható, hátszeles vitorlázásra is alkalmas vitorla, amit könnyű ki- és betekerni. Gyenge szélben éles szögben lehet vele menni, míg erősebb szélben bírja a tompa meneteket is). Spinakkerrel általában hátszélben megyünk, génuával kreuzolunk, a reacher mindenhol jól teljesít, ezért az egyik legsokoldalúbban használható vitorla.
  • Code 0-t (kicsi vagy közepes erősségű szélben használják a tompább menetekben. Egy aszimmetrikus spinakker és egy laza első élű génua keresztezése.

A vitorlás fedélzet veretei, felszerelései:

 

  • deck: fedélzet,
  • cockpit: munkatér,
  • kajüt, kabin: a hajó belső tere.

 

A fedélzeten található a hajó irányítására szolgáló kormánykerék vagy a kormányrúd. Általában 32-34 láb hosszúságú hajóig kormányrúddal szerelik a hajókat, afölött kormánykerékkel. A kormány és a kajüt lejárata között van a grószshot bekötése, ami vagy egy ponton rögzül a decken vagy pedig egy sínen futó csigába van fűzve. A sínt travellernek vagy “lejtvágninak” hívjuk. Célja, hogy a grószshot segítségével hatékonyabban lehessen állítani a nagyvitorlát, jobban rá lehessen húzni a szélre!

 

  • Kikötőbika: a kikötőkötelek rögzítésére szolgál a hajótesten.
  • Kötélvezetők: a hajó fedélzetére futó kikötőkötelek vezetésére szolgál, megvédi a hajótestet az általuk okozott sérülésektől.
  • Műszerek: általában a kajüt cockpit felé eső falára, az árbócra vagy pedig kormánykerék esetén a kormányállásra szerelik őket. Ajánlott, hogy minden hajón legyen kompasz, ezen kívül GPS, radar….stb. Ezek jelenleg már egy képernyőn nézhetőek.
  • Csörlők (winch-ek): a hajó használatától és kialakításától függően kerülnek elhelyezésre a decken. Jellemzően a shotok kezelésére használt csörlőket a cockpit két szélén, a fallok vagy felhúzó kötelek könnyebb kezelésére szolgálókat a kajüt tető két oldalán, a lejáró mellett helyezik el.
  • Géniua (lee vagy luv) kocsik. A hajó két oldalán a fedélzeten sínek vannak rögzítve. A síneken futó kötélvezetők a fock és a génua állítható behúzópontjai, a shot kötelek által.
  • Horgonycsörlő, horgonykamra, orrveret: a hajó orrában található mindhárom. A horgony vagy kamrában van elhelyezve és kézzel lehet leereszteni az orrvereten keresztül vagy pedig egy elektromos csörlővel a hajó orrából. Utóbbi használata esetén a hajó motorjának mindig üzemelnie kell!
  • Bimini és sprayhood: a fedélzeten tartózkodók és a hajó védelmét szolgálja mindkét ponyva típus. Erős acélváz tartja őket és rögzíti a deckhez. Használaton kívül összecsukhatóak vagy a fedélzetre hajthatók. A bimini a cockpit felett található, a sprayhood a kajüt tetején helyezkedik el, védve a lejárót a naptól és a víztől.
  • Fürdőlétra: a hajóról történő vízbejutást szolgálja. Nemcsak kényelmi eszköz, véletlen vízbeesés esetén, segítség hiányában az egyetlen lehetőség a vízből való kijutásra. A magyar szabályozás szerint 50 cm feletti szabad oldalmagasság esetén kötelező felszerelés.

Ez az anyag egy általános betekintést nyújt a vitorlás hajók típusaiba és azok részei elnevezésébe, felszereléseibe. Ahhoz bőven elegendő, hogy a vitorlás kishajó- vezetői vizsgát sikeresen teljesítsd. Amint az önálló hajózást megkezded rájössz, hogy a hajónkra szerelhető eszközöknek és felszereléseknek csak a képzeletünk és a pénztárcánk szabhat határt!

Élményekben gazdag és biztonságos hajózást kívánok!

 

Tamás

Hetényi hajósiskola vitorlások
Elolvasom
https://hetenyihajosiskola.hu/wp-content/themes/yachtsailing