Kategória: Hajózás

Horgonyzás szabályai, típusai, menete

A horgonyzásról általában:

A horgonyzást sok hajós alulértékeli, hiszen leginkább nem állni, hanem haladni szeretnének! A másik ok, hogy nem veszik komolyan, az az, hogy az alap képesítésszerző tanfolyamokon, ha van is idő egy-egy horgonyzásra, nem tudja mindenki elsajátítani, illetőleg nem megfelelőképpen. A jogsi megszerzése után vagy marad az, hogy kizárólag jó időben, kimotoroznak 298 méterre a parttól és hevenyészetten ledobnak egy horgonyt fürdéshez – ebben aztán kimerül az egész horgonyzás – vagy kellő alázattal rendelkezik a kadét és különböző tréningeken vagy tapasztaltabb baráttól, családtagtól megtanul „rendesen” minden körülmények között horgonyozni!

Hogy miért is fontos tudni, hogy különféle körülmények között hogyan rögzítsük a hajónkat a mederhez egy horgonnyal?

A válasz igen egyszerű! Mert alapból kétféle horgonyzási típust különböztetünk meg:

  1. tervezett
  2. kényszer

Előbb nézzük a tervezettet, ami mindig „jobban esik”, mint a párja!

Tervezett horgonyzás:

Ahogy a neve is sugallja, már előre elhatározott cselekményt hajtunk végre. Azért, hogy szélesebb körben beszéljünk a témáról a hajóval történő kifutás előttről indulunk!

Amennyiben a hajónkat a hatályos szabályoknak megfelelően szeretnénk felszerelni, akkor (a magyar lobogó alatt használt hajók esetében) az 5. számú felszerelési jegyzéket kell alapul vennünk, amit az internetről le tudunk tölteni. Ezt a jegyzéket a Budapest Főváros Kormányhivatalához tartozó Országos Közúti és Hajózási Hatósági Főosztály, Hajóüzem Biztonsági és Regiszteri Osztály adta ki.

A jegyzék első három pontja foglalkozik a horgonyokkal és a kötelekkel, láncokkal. Minden hajóhoz elő van írva egy főhorgony és egy tartalék horgony. Megtudhatjuk az írásból, hogy milyen és mekkora horgonnyal kell ellátnunk a járművünket.

Hetényi Hajósiskola - horgonyzás

Az, hogy betartjuk a jegyzék előírásait még csak félsiker hiszen a hatóság nem tudja, hogy milyen vízterületen fogjuk használni a horgonyt. Horgony választásánál ne az legyen a fő szempont, hogy össze lehessen csukni és könnyen el lehessen tenni a hajóban! Meggyőződésem, hogy Magyarországon azért a négykapás összecsukható horgony terjedt el, mert a legtöbb kereskedő ezt árulja és mert könnyű tárolni! Nem pedig azért mert jól tart a hazai vizekben! Ez körülbelül olyan, mint a csónak aljában jól bezsákolva tárolt, rozsdás lakattal elzárt mentőmellény, ami azért van, hogy a vízirendőrnek be tudjuk mutatni és nem azért, hogyha hirtelen kell, akkor megmentse az életünket!

Hajónk horgonyainak kiválasztásánál a méreten kívül nagyon fontos szempont, hogy milyen meder adottságú vízterületen fogjuk használni. Az sem ördögtől való, hogy ha szeretünk túrázni és új vizeket megismerni, akkor az előírt 2 db. horgony helyett több, szélesebb körben használható darabot is viszünk magunkkal. Kezdő hajósként érdemes a kikötőben az idősebb, tapasztaltabb sporttársakat megkérdezni, hogy mi használható a környéken vagy kísérletezgetni különféle típusokkal. Nem szabad félni a klasszikusoktól sem, hiszen azok is jó szolgálatot tettek több száz éven át és még ma is megállják a helyüket!

A megfelelő horgonyok kiválasztása után még van egy- két feladatunk, ha biztosra akarunk menni! Először is megfelelő kötelet vagy láncot kell hozzájuk vásárolni!

Az 5. számú felszerelési jegyzék ebben is segítségünkre lesz, megtudhatjuk belőle, hogy láncból, illetőleg kötélből milyen átmérőjűt és hosszúságút kell beszereznünk.

A jegyzék a belvízi és a tengeri üzemeltetés között érthető okokból különbséget tesz. Az előírt szabályokon kívül a többi már csak a pénztárcánkon múlik! Azt, hogy kötelet vagy láncot választunk-e, el kell döntenünk! Természetesen, ha a hajónk elektromos horgonycsörlővel van ellátva, akkor a főhorgony esetében biztos, hogy lánc lesz, a tartalék esetében marad meg a választási lehetőségünk! Nézzük az előnyöket és a hátrányokat!

 

KÖTÉL:

  • előnyök: olcsóbb, mint a lánc, könnyebb kezelni, kíméletesebb a kézzel és a hajóval is, rugalmas, nem korrodálódik, könnyebb tárolni és cserélni,
  • hátrányok: gyakrabban kell cserélni, tönkreteszi a nap, idővel megnyúlik, nincsen súlya így nem tart akkorát, mint a lánc, víz alatti akadályok elvághatják

LÁNC:

  • előnyök: súlyával segíti a horgonyt, jobban tartja a hajót, nem tesznek benne kárt a víz alatti akadályok, örök, amennyiben rozsdamentes acélból készül,
  • hátrányok: ára többszöröse a kötélének, „pattog” használat közben, könnyen kárt tesz a hajóban ha nem jól van vezetve a fedélzeten, kézzel nehéz kezelni, rozsdásodik ha nem koracélból készül.

Miután kiválasztottuk a hajónknak és hajózásainknak is megfelelő horgonyokat fordítsunk figyelmet a tárolásaikra is, hiszen ha kellenek, lehet, hogy hirtelen fognak kelleni!

A főhorgony helyéről általában a 30 lábnál nagyobb hajóknál nem kell gondolkodnunk, mert ezeknél elektromos horgonycsörlő van elhelyezve a hajó orrában vagy van egy horgonykamra és egy horgonyveret az orrban és manuálisan mozgatható a horgony. Amennyiben horgonycsörlős a hajó arra kell figyelni, hogy a horgony jól illeszkedjen a helyén felvonás után és lehetőség szerint rögzítve legyen, hogy szélsőséges időben nehogy kioldjon és meginduljon! Egy 5-6 mm átmérőjű zsinór és egy jól tartó csomó segítségével hatékonyan tudjuk rögzíteni a horgonyunkat.

A főhorgony a hajó orrában van a legjobb helyen, hiszen nagy valószínűséggel onnét fogjuk használni. Akkor vagyunk gondban ha a hajónk orrdeckjén nincsen horgonykamra és az orrban horgonytartó veret sincsen rögzítve. Ilyenkor a legközelebbi helyen az orrhoz próbáljuk meg elhelyezni a horgonyt, például a cockpitban található tároló dobozok valamelyikében.

A horgonyt mindig úgy tegyük el, hogy a kötéllel vagy pedig a lánccal megfelelőképpen össze legyen kötve és ki legyen tisztázva. Egy csomóktól hemzsegő, összegubancolódott kötelet nagyon nehéz használni és veszélyes is!

Érdemes a kötél vagy a lánc végét valahogyan úgy elhelyezni, hogy ha hirtelen szükség lenne rá, azonnal könnyen megtalálható legyen! Lehetőség szerint a horgonykamrában vagy más tároló helyen úgy helyezzük el a horgonyt, hogy erős hullámzás esetén ne tudjon elmozdulni és kárt tenni a hajóban. Ajánlott szivaccsal vagy más ütés csillapítására alkalmas anyaggal kibélelni a horgony helyét.

A tartalék horgony is lehet ugyanazon a helyen, mint a főhorgony csak arra kell figyelni, hogy annak a kötele vagy lánca is legyen mindig kitisztázva a vége megjelölve és ne tudjon a két horgony összeakadni. Ezekkel az intézkedésekkel magunknak segítünk, könnyítjük meg a munkánkat egy esetleges nem várt horgonyzás esetére!

Miután a horgonyzás szempontjából kellőképpen felkészítettük a hajónkat, nézzük meg milyen egy tervezett horgonyzás!

A horgonyzás egy csapatmunka, amit általában a hajóvezető/kormányos irányít. Ahhoz, hogy biztonságosan tudjuk végrehajtani minimum két fő kell. Az egyik kezeli a horgonyt, horgonyokat a másik vezet.

Nagyobb hajónál célszerű ha van horgonykezelő, kormányos és egy hajóvezető, aki utasításaival irányítja a cselekményt. Hasznos különvenni a kormányos és a hajóvezető feladatkörét, mert a kormányzás a hajó farában a horgonyzás viszont az orrban történik! Amennyiben van egy utasításaival és nem fizikailag irányító személy, akkor ő jobban átlátja az eseményeket, hiszen el tud mozdulni a helyéről, nem úgy, mint a horgonyt kezelő vagy pedig a kormányos.

A tényleges horgonyzás előtt a parancsnok már jóval el kell, hogy igazítsa a személyzetet, hogy mindenki megfelelően tudja, mi lesz a feladata. Előfordul, hogy kezdő hajósokkal vagy teljesen laikusokkal kell végrehajtatnunk feladatokat, ilyenkor nekik érdemes megmutatni is, hogy mit kell majd csinálniuk nemcsak elmondani! A horgonyzás helyének kiválasztása a hajóvezető feladata, de lehet ez egy közös tevékenység is, hiszen többféle dolgot kell mérlegelni!

A horgonyzás legfontosabb szabályai

A legalapvetőbb kritériumok a horgonyzás helyét illetően a következők:

  • szélvédett legyen,
  • megfelelőek legyenek a mederviszonyok
  • a horgony csúszása esetén se veszélyeztessük más hajóját vagy a sajátunkat.

Ismeretlen helyen hajózva a legjobb, ha a térségre vonatkozó pilot könyvből tájékozódunk. Ezekben a kiadványokban le vannak írva részletesen a legjobb horgonyzóhelyek. Megtudhatjuk belőlük, hogy milyen a meder összetétele, melyik széliránynál használható, mikor kell kerülni a helyet és az esetleges környékbeli szolgáltatásokról is tájékozódhatunk.

Horgonyzóhelyünket az alapján válasszuk meg elsődlegesen, hogy mit és mennyi ideig akarunk ott csinálni. Egy rövid fürdést tervezünk csak vagy ott is akarunk aludni! Az időjárás esetleges változásáról – lehetőleg több helyről beszerezve az információt – folyamatosan tájékozódjunk!

Általánosságban elmondható a jó horgonyzóhelyről, hogy homokos vagy iszapos, jól látható, növényekkel nem fedett a meder, széltől, hullámzástól védett, a part könnyen megközelíthető, a vízmélység nem több, mint 6-8 méter.

A horgonyzóhelyet már úgy közelítsük meg, hogy mindenki elfoglalta a helyét és tudja a feladatát. Mindig széllel vagy áramlással szemben közelítsük meg a helyszínt. Amennyiben mindkettő jelen van, az erősebb irányát válasszuk. Népszerű horgonyzóhelyen fokozott körültekintéssel legyünk, tartsunk bőven távolságot a már ott lévő hajóktól. Ez két okból fontos! Hagyjuk meg a többi hajós privát szféráját, hogy nyugodtan tehessék a dolgukat, ne érezzék azt, hogy betolakodtunk az életükbe. A másik, hogy hagyjunk annyi helyet a hajónknak, hogyha változik a szélirány, akkor se tudjon összeérni a többi hajóval.

A horgony ledobása előtt már tudnunk kell, hogy mennyi kötelet, illetőleg láncot fogunk leengedni és azt, is, hogy hány horgonnyal fogjuk magunkat rögzíteni. Több horgony esetén használhatunk egy kötélen kiengedett két horgonyt vagy a hajó orrából „V” alakban kiengedett két kötelet is 1-1 horgonnyal a végükön. Horgászathoz például gyakran 3 horgonyt is bedobnak, egyet a hajó orrából kettőt pedig „V” alakban a farából.

Az egyszerűség kedvéért 3 féle horgonyzást különböztessünk meg. Ahhoz, hogy pontosan tudjunk gazdálkodni a kötelünkkel, állapítsunk meg egy alap egységet, aminek legyen a magasságból kiindulva „h” a jele. 1 „h” a horgonyveret vízszint feletti magasságából és a vízmélységből áll. Egy átlagos hajónak kb. 1 méter magasan van a horgonyverete. Tehát ha például 4 méter mély vízben horgonyzunk, akkor 1 „h”= 1+4, tehát 5 méter.

Most nézzük meg a fent említett 3 féle horgonyzási szituációt és, hogy hány méter kötelet, illetőleg láncot ajánlatos használnunk:

  1. rövid ideig történő veszteglés esetén, például fürdés: 2-3 „h”,
  2. átlagos hosszúságú megállás, akár éjszakára is normális időjárási körülmények között: 5 „h”,
  3. horgonyzás szélsőséges időjárási körülmények között: 7 „h”

A példánknál maradva, hogy 4 méteres vízben horgonyzunk, a következő eredményeket kapjuk a lánc hosszúságát illetően:

  1. rövid ideig történő veszteglés esetén, például fürdés: 10-15 méter,
  2. átlagos hosszúságú megállás, akár éjszakára is normális időjárási körülmények között: 25 méter,
  3. horgonyzás szélsőséges időjárási körülmények között: 35 méter.

Példánkból is kitűnik, hogy túl mély vizet nem ajánlatos keresnünk horgonyzáshoz, hiszen egy átlagos tengeri jacht is maximum 50 méter lánccal rendelkezik. A fenti képlettel számolva (1 méter vízszint feletti horgonyveret magasság + vízmélység= 1”h”), amennyiben 6 méteres vízben akarunk nagyon erős szélben horgonyozni 49 méter láncra lesz szükségünk!

Azt, hogy mennyi láncot engedtünk ki a horgonykamrából onnét tudhatjuk, hogy az igényesebb hajókon 5 méterenként meg van jelölve a lánc. Ez történhet egyféle színnel is, de jobb, ha 5 vagy 10 méterenként más a jelölő szín és hozzá a horgonykamra fedelének belső részén van egy tájékoztató. Például 10 méter sárga, 20 méter zöld, 30 méter piros ….stb.

Nem minden hajóban jelölik meg a láncot de ezt elvégezhetjük házilag is. A legegyszerűbben vízálló szigetelő szalagot használhatunk vagy festéket de az internetről rendelhetünk is a láncszemekbe pattintható színes jelölőket is. Amennyiben bérelt hajóval hajózunk és nincsen jelölve a lánc, de nem is szeretnénk azt összefesteni, megtehetjük azt, hogy lemérjük 5 méter lánc mennyi idő alatt fut ki a vízbe és ennek az időnek a többszörösét figyelve megbecsüljük a kiengedett hosszt!

A tényleges horgonyzás menete:

A széllel vagy áramlással szembe fordított hajót „kifuttatjuk” úgy, hogy fokozatosan csökkentjük a gázt végül kivesszük üresbe a motort és addig engedjük a hajót haladni, amig a kívánt helyen meg nem áll.

Ehhez ismerni kell a hajót és sokat gyakorolni, hogy mindenféle körülmények között ott álljon meg a hajó, ahol szeretnénk. Amint megállt a hajó a parancsnoka kiadja az utasítást, hogy horgonyt leengedni.

Azt tudnunk kell, hogy az elektromos horgonycsörlő csak járó motornál működik. Nagyobb horgonynál figyeljünk oda arra, hogy amikor a horgony feje függőlegesen megindul a víz felé az lassan történjen, nehogy a hajótestben kárt tegyen. Ezt azzal tudjuk elkerülni, hogy a távirányító segítségével lassan, szakaszosan engedjük egészen addig a horgonyt, amig a víz el nem nyeli azt.

A horgony engedése közben a lánchoz, az azt megvezető verethez és a tárcsához szigorúan tilos hozzányúlni!

Amennyiben kézzel juttatjuk a horgonyt a vízbe lehetőség szerint ne dobjuk – főleg ne messzire, mert nincsen jelentősége – hanem inkább engedjük. Figyelve a hajó oldalára és a korlátra. Kiemelt figyelmet fordítsunk arra, hogy a horgony lánca vagy kötele kizárólag az azok számára kialakított kötélvezető vereteken fusson, elkerülve azt a gyakori hibát, hogy a korlát felett történik a horgony bedobása, feszítve azt! A lánc helytelen használata komoly károkat okozhat például az orrdeck és a hablemezek találkozásánál.

A horgony kézzel történő vízbejuttatásakor, a horgonyt két kézzel, a száránál fogva tartsuk, álljunk stabilan, lehetőség szerint harántterpeszben, a súlypontunkat vigyük le. Figyeljünk rá, hogy a kötél legyen kitisztázva, ne akadjon a lábunkba, szépen fusson a horgony után.

Vízbeérkezés után, amint a horgony eléri a mederfeneket az azt kezelő személy hangosan és egyértelműen közölje ezt a hajó parancsnokával vagy hajóvezetőjével. Ebben a pillanatban a hajónak meg kell indulnia a széllel vagy az áramlással egy irányba, hogy a lánc vagy kötél ne egy kupacba halmozódjon a meder alján, illetőleg, hogy a hajó nem forduljon le a kellő irányról. A hátrázás történhet a víz vagy a szél erejével, illetve gázadással is. Lassan kell haladni és a kormányosnak végig kontroll alatt tartani a hajót, hogy tartsa az irányt.

A fenti példánál maradva először 2 „h” hosszúságot engedjünk ki és próbáljuk meg „bekapatni, behúzatni” a horgonykapát a mederbe. Amikor már érezzük, hogy kezdi magát beásni a horgony, engedjünk még ki 2 „h” hosszúságot, majd húzzuk egész addig a horgonyunkat, amíg azt nem érezzük, hogy ránt egyet a hajón! Ennek egy olyan érzésnek kell lennie, mint amikor autóvezetés közben, egy hirtelen fékezésnél a biztonsági öv beránt bennünket az ülésbe. Amint ez a rántás bekövetkezik, jelzi beásta magát a horgonyunk rendesen. Ezek után egy átlagos horgonyzás esetén engedjünk ki még 1 „h” hosszú láncot. Így összesen 5 „h” kötelünk vagy láncunk van a vízben és biztonsággal vesztegelhetünk. Tengeren érdemes lemerülni és megnézni egy népszerű horgonyzóhelyen, hogy hogyan ásta be magát a mi horgonyunk és hogyan a többieké. Merülés előtt nézzük meg, hogy a hajó mozgásából ítélve kié csúszhat? Aki nem szánt kellő időt és szakértelmet a horgonyzására, annak nem lesz beágyazódva rendesen a horgonya, típustól függően a hátán vagy oldalán fog feküdni, nem tart majd biztonságosan.

Horgonyunk csúszását már többféle eszközzel és programmal is tudjuk ellenőrizni. A hajókon található legtöbb GPS-nek, radarnak, chartplotternek van már olyan funkciója ami a horgony csúszása esetén hanggal riaszt. Ilyen eszközök nélkül is folyamatosan kontrollálhatjuk a mobiltelefonunkra vagy az okos óránkra letöltött speciális horgonyzást figyelő applikációval a csúszásunkat.

Amennyiben a horgony „bekapatása” közben már úgy érezzük, hogy már sokat vonszoltuk és még mindig nem jött a rántás, akkor nem jó helyen vagy nem jó horgonnyal akarunk horgonyozni! Ilyenkor vegyük a fáradságot és próbálkozzunk máshol a hely adottságaitól függően vagy cseréljünk horgonyt. Ezt mindaddig ismételjük, míg nem tudunk minden követelményt kimerítően lehorgonyozni!

Fontos szabály, hogy a hajó motorját kizárólag csak akkor szabad leállítani, amikor a hajónk már a kívánt pozícióban horgonyon áll!

Hosszabb vagy éjszakai tartózkodás idejére ajánlott tehermentesíteni a horgonycsörlőnket, nehogy meglepetés érjen bennünket.

A két orrbikából kivezetett egy- egy kötelet a horgonyláncon átfűzve kössük vissza a bikákra és egy csattal zárjuk le. Ez egy dupla biztosíték, mely átveszi a terhelést az elektromos horgonycsörlőtől és egy esetleges mechanikai vagy elektromos hiba miatt nem szabadul el a hajónk, megfelelően fog tartani. Ugyanezt a biztonsági módszert alkalmazhatjuk bójára állás esetében is csak ott a bója karikájába – ahol a lánchoz csatlakozik – kell kötni a két kötelet.

Napnyugtától napkeltéig tartó időszakban, illetőleg rossz látási viszonyok között ne felejtsük el használni horgonyzáskor az árbócfényünket!

 

A horgony felszedése:

horgony leengedése

Hasonlóan, mint a horgony leeresztésénél itt is a hajó parancsnokának el kell igazítania mindenkit a feladatáról, aki részt vesz a horgony felszedésében. A motor elindítása után – elektromos horgonycsörlőnél elengedhetetlen – fel kell mérni a környezetünket, hogy a horgony felszedése közben milyen mozgásterünk van? Bármi közbejöhet és úgy kell mozgatnunk a hajónkat, hogy se tereptárgyakban, se más hajókban és bennünk se keletkezzen kár.

Figyelembe kell venni a szélirányt és az áramlásokat is! Több horgony használata esetén azt kell utoljára felszedni, ami a széllel vagy az áramlással szemben tartja a hajónkat. Tartózkodni kell attól, hogy elforduljon a hajónk, a horgonylánc alánk kerüljön.

Felszedés előtt lassan közelítsük meg a horgonyt, itt is igaz a szabály, ha áramlás és szél is jelen van, akkor az erősebb felé tartva. Figyeljünk rá, hogy a hajó orrával pontosan a horgony felett álljunk meg, ne „fussunk” rá! A hajóvezetőt az orrban tartózkodó személy folyamatosan, hangosan és egyértelműen tájékoztassa a távolságról. A hajóvezető feladata, hogy a horgony felett pontosan tartsa meg a hajót, amíg a felszedés történik. Egy a mederbe jól behúzatott horgonynak, ha kellő mennyiségű lánccal van ellátva, akkor a szára kb. 20-45⁰-os szöget zár be a meder aljával. Ebben a tartományban tart a legnagyobbat a horgony, ebből kell kimozgatni.  Amennyiben nem állunk pontosan fölé, nem tudjuk hatékonyan felfeszíteni a kapákat a mederből!

Felszedéskor a víz szintjéig bátran, folyamatosan húzhatjuk. Akkor kell lassítani, amikor elhagyja a vizet, mert ha hirtelen rántjuk fel megperdülhet és a hajó oldalának vágódhat! Elektromos horgonycsörlőnél is lassan kell a már a levegőben lévő horgonyt húzni, hogy ki tudja magát pörögni és megfelelő állásban húzza be a motor az orrveretbe.

Homokos, iszapos, kagylós, növényzettel borított mederben történő horgonyzás után minden esetben tisztítsuk meg a horgonyunkat a fedélzetre emelés előtt! Óvatosan, nehogy nekicsapódjon a hajó oldalának a láncánál vagy a kötelénél fogva, függőleges és vízszintes mozdulatokkal „fürdessük” meg a horgonyunkat.

A megtisztított horgony elrakása után ne feledkezzünk meg az orrdeck lemosásáról sem. Minden használat után érdemes a horgonyunkat átvizsgálni, hogy nem szenvedett-e mechanikai sérülést, a legközelebbi használatkor is bízhatunk- e benne? Az átvizsgálás terjedjen ki kötél esetén annak állapotára, a horgonycsomóra, lánc esetén a sekli épségére is!

Mit tegyünk ha leakadt a horgonyunk?

horgonyzás

Mint a hajózás többi területén is itt is a legfontosabb a megelőzés! Amennyiben ismeretlen terepen készülünk horgonyozni, vagy ha csak egy kicsit is úgy gondoljuk, hogy horgonyzás után nem fogjuk tudni felszedni, mert például köves a meder, akkor minden esetben használjunk fejkötelet bójával. A fejkötéllel a horgonyt a tartásának ellenkező irányából tudjuk kihúzni a mederből.

A horgonyunkhoz, annak szárához rögzített kötelet anyakötélnek, míg a horgonyunk fejéhez rögzítettet fejkötélnek nevezzük. Általában minden horgonynak a fejrészén vagy van egy lyuk vagy egy karika, amibe a fejkötelet tudjuk rögzíteni. Amennyiben nem található ilyen rögzítési lehetőség akkor a fejkötelet kereszt formában többször átvetve két horgonykapán tudjuk azt rögzíteni. A fejkötélnek nem kell ugyanolyan vastagnak lennie, mint az anyakötélnek, egy 5-8 mm-es kötéllel is már hatékonyan tudunk dolgozni. A fejkötél végére kössünk egy bóját, vagy ha nincsen a hajónkon, akkor egy puffer is megteszi. Érdemes a fejkötél végére – miután átfűztük a bóján – egy kis súlyt helyezni, megakadályozva ezzel azt, hogy „elmászkáljon”. A súly a horgonyunk felett fogja tartani a bójánkat.

Amennyiben az anyakötéllel nem jön fel a horgonyunk, a hajónkkal vagy egy dinghy-vel megkerülve azt, ellentétes irányból a fejkötéllel fel fogjuk tudni húzni!

Amikor nem vagyunk elővigyázatosak és nem használunk fejkötelet, akkor is fel kell tudnunk szedni a horgonyunkat. Természetesen van az a leakadás, amit nem tudunk orvosolni, ott kell hagynunk a horgonyt. Mielőtt ezt megtesszük fürödhető vízben, normális időjárási körülmények között, sekély mélységnél merüléssel is meggyőződhetünk a probléma nagyságáról.

Leakadt horgonynál használhatjuk a hajónkat úgy, mint egy nagy erőkart. A hajó orrbikájához szorosan odakötjük a horgonykötelet, úgy mintha a hajó orrát a horgonyhoz akarnánk odahúzni. Arra figyeljünk, hogy a bikára kötésnél 1-2 nyolcas után 1 csatot tegyünk, hogyha a kötél nagyon rászorulna, akkor is oldani tudjuk azt! Majd a hajó egész legénysége egyszerre kezdjen el előre és hátra mozogni a hajóban. Hajónkat hosszirányban mozgatva egy nagy emelő karrá alakítjuk, ami nagy eséllyel feltépi a horgonyunkat a mederből.

Kézzel leengedett, köteles horgonynál eredményes technika lehet az is, ha a horgonykötelet hátravezetjük a cockpitba és ott a legnagyobb csörlőnket igénybe véve, csörlőkarral próbáljuk meg az erőnket megnövelve a horgonyt felhúzni. Ezt a módszert használva vigyázzunk, hogy a hátravezetett, terhelés alatt lévő horgonykötél ne tudjon kárt tenni a hajónkban. Ilyenkor (is) nagy erők keletkeznek, amelyek által a kötél könnyen kidörzsölheti a fedélzet azon részeit, ahol hozzáér.

A fent leírtakból kitűnik, hogy összetett dolog a horgonyzás de nem ördöngösség. Mint minden ez is jobban megy, ha szakszerűen gyakoroljuk! Érdemes egy rövid ideig tartó fürdés horgonyzását is komolyan venni és szabályosan végigcsinálni nem csak úgy „beejteni” a horgonyt a vízbe! Amennyiben az alap technikák jól berögzülnek, készségszinten működnek, akkor rossz időjárási körülmények között is jól fog menni a horgonyzás.

Kényszer horgonyzás:

Kényszer horgonyzás

Kényszer horgonyzásról abban az esetben beszélhetünk ha valamilyen rajtunk kívül álló, hirtelen jött, rendkívüli esemény miatt az egyedüli megoldás az ha horgonnyal rögzítjük magunkat a mederhez.

Ilyen esemény lehet például az, amikor szembeszélben hajózunk ki motorral a kikötőből és megszegve az egyik alapszabályt előbb leállítjuk a motorunkat, mintsem felhúztuk volna a vitorlánkat. Majd a vitorla beakad és nem tudjuk felvonni, közben a szél tol bennünket vissza a part felé, rá a partvédő kőszórásra. Ezt észlelve úgy döntünk, hogy elindítjuk a motort, hogy tudjunk manőverezni de az nem indul! Marad az azonnali horgonyzás lehetősége, hogy ne a köveken kössünk ki!

Szélsőséges a példa és nagyon kicsi is a valószínűsége, hogy előfordulhat de jól szemléltet egy kényszer helyzetet. Az ördög nem alszik és a vízen minden megtörténhet és annak az ellenkezője is. Ezt sose felejtsük el!

Egy a fentihez hasonló hirtelen jött problémás helyzetre úgy tudunk a legjobban felkészülni, hogy a horgonyunkat megfelelőképpen megtanuljuk használni, mindig tisztán, épen, „bevethető” állapotban olyan helyre rakjuk el, ahol azonnal hozzáférünk!

A horgony helyét és használatát érdemes az utastársainknak is megmutatni indulás előtt, hiszen nem biztos, hogy mi fogjuk tudni használni. Elképzelhető, hogy nekünk a rendkívüli helyzetben valami nagyobb szakértelmet igénylő feladatunk lesz és a horgonyzást delegálnunk kell a társainknak. A horgonyzás alapjain kívül a hajó kezelésével kapcsolatos más dolgokat is érdemes megmutatni a hajón utazó többi személynek, hiszen bármi történhet velünk, akadályoztatásunk esetén is biztonságban kell, hogy tudjuk az utasokat, a hajót és magunkat is. Egy véletlen vízbeesés esetén valaki legalább vissza tudjon értünk fordulni! A megelőzést ismét hangsúlyozva az a legideálisabb, ha a hajón a vezetőn kívül tartózkodik még egy képesítéssel rendelkező, hozzáértő személy.

Kényszerhorgonyzásnál is a korábban, a tervezett horgonyzásnál leírt szabályokat kell alkalmaznunk csak nagy pszichés nyomás alatt! Nem kapkodva, hidegvérrel próbáljuk meg kezelni a helyzetet, ha mi vagyunk a hajóvezetők. Amennyiben csak egyek vagyunk a hajón tartózkodó utasok közül, akkor is próbáljuk meg megőrizni a lélekjelenlétünket, ne legyünk láb alatt, ha kell, tegyük magunkat hasznossá és maradéktalanul hajtsuk végre a vezető által kiadott utasításokat!

A hirtelen jött rendkívüli esemény elhárítása után ugyancsak a tervezett horgonyzásnál leírtak alapján húzzuk fel horgonyunkat, szakszerűen rakjuk el majd folytassuk utunkat.

Ne becsüljük le a horgonyzás „tudományát” és ne bízzuk el magunkat túlságosan a vélt tudásunktól! Gyakoroljuk folyamatosan, hiszen az egyéni és a kollektív mentőfelszerelések mellett egy jól használt horgony is életet menthet!

Biztonságos és élményteli hajózást kívánok!

Dr. Hetényi- Marton Tamás

Elolvasom

Milyen hajó jogosítvány kategóriák közül választhatsz, melyik hajós jogsi ( vízijártassági engedély) számodra a legmegfelelőbb?

Kevés ember van, akit nem kísért meg életében a gondolat, hogy hajózni kellene. Sokak már gyerekkorukban elkezdenek vitorlázni, vagy családi, baráti kapcsolatok révén kerülnek a hajózás közelébe. Mások felnőtt fejjel éreznek vágyat az iránt, hogy vízre szálljanak. 

Szinte naponta kapunk olyan telefonokat, ahol az érdeklődő szeretne hajós tanfolyamot elvégezni, de nem igazán tudja, hogy melyikre van szüksége, illetve melyiket kellene elvégeznie.

A Magyarországi szabályozás nagyon szerteágazó, egy laikusnak nehéz benne eligazodni. Ezzel az írással szeretnék segítséget nyújtani ahhoz, hogy könnyebben el tudd dönteni mire is van szükséged, ha hazai vizeinken szeretnél hajózni!

Tudod már, hogy milyen hajóval, hol szeretnél hajózni? 

Alapvetően az életkorunkból, a használni kívánt hajóból és a vízterületből kell kiindulnunk.

Csónakot 14 éves korunktól vezethetünk, ha többen tartózkodunk benne, akkor minden esetben vezetőt szükséges kinevezni, akinek viszont már 16 évesnek kell lennie. Tehát egyedül, „utas” nélkül 14 évesen már csónakázhatunk, viszont ha többen tartózkodnak benne, akkor egy 16. életévét betöltött személynek kell azt vezetnie és a felelősséget vállalnia.

Csónaknál többféle meghajtást különböztetünk meg: 

  1. emberi erővel hajtott, vagyis evezővel,
  2. széllel hajtott, vagyis vitorlás csónak,
  3. belső égésű motorral hajtott, vagyis benzines, dízel robbanómotorral működő,
  4. elektromos motorral hajtott.
motorcsónak vezetés

Mikor hajózhatunk jogosítvány –  vízijártassági engedély nélkül? 

Amennyiben:

  • a csónakunk testhossza nem haladja meg a 7 métert,
  • vitorlás csónak esetén a névleges vitorlafelület nem több, mint 10 m² és
  • nem használunk rajta 14.7 kw -nál (20 LE) nagyobb teljesítményű belső égésű vagy elektromos motort (védett vízterületen csak elektromos motor használható, pl.: Balaton, kivéve vitorlások),

akkor nem kell, hogy rendelkezzünk képesítéssel, hajós jogsival.

Az előbb említett hajók közül, ha egy paraméter is eltér, akkor már kell a képesítés.

Robbanómotorral hajtott csónakot, amennyiben a teljesítménye nem haladja meg a 14.7 kw-ot (20 LE) 17 éves kortól vezethetünk jogosítvány nélkül.

A fent leírt szabályok általában azokat érintik, akik tavakon szeretnének vitorlázni vagy pedig folyókon motorozni, jet ski-t vezetni.

A Balatonon, Velencei vagy Fertő tavon a jolle típusú vagy svertes, ritkább esetben kiel-es hajók, vitorlás csónakok használata során merül fel kérdésként, hogy kell-e hozzá képesítés.

A vitorlás csónakok között a mindenki által ismert kalóz típus a „vízválasztó”!

Amelyik hajónak a méretei annál kisebbek, ahhoz nem kell képesítés, az annál nagyobbakhoz viszont igen. A méretek alatt a testhosszt és a névleges vitorlafelületet kell érteni.

jet-ski jogosítvány

Hajó jogosítvány kategóriák

Egy hétköznapi, hobby hajósnak a képesítések/hajós jogsik világa – a magyar szabályozás szerint – a kedvtelési célú kishajóvezetői képesítéssel kezdődik.

A kedvtelési célú kishajóvezetői képesítés lehet:

    1. vitorlás vagy
    2. kisgéphajó, ismertebb nevén motorcsónak vezetésére jogosító is.
    3. kombinált

Az Európai standardnak megfelelően egy ilyen papírral maximum 20 méter hosszú és 12 személyes hajót vezethetünk kedvtelési célból, magyarán mondva a családunkkal, barátainkkal hajózhatunk ezzel az okmánnyal.

A kedvtelési célú hajóvezetői jogosítvány megszerzéséhez egy a Technológiai és Ipari Minisztérium által jóváhagyott képzési engedéllyel rendelkező hajósiskolához kell bejelentkezni (pl.: Hetényi Hajósiskola), ahol egy elméleti képzést követő gyakorlati oktatás után lehet hatósági vizsgát tenni.

Jelentkezni és az elméleti és gyakorlati tanfolyamot elvégezni már 17 évesen lehet, de gyakorlati vizsgát csak betöltött 18 éves kor után tehet a tanuló.

Fizetség ellenében végzett szolgáltatáshoz, gazdasági célra nem használhatjuk. Ahhoz hivatásos, kereseti célú képesítéssel kell, hogy rendelkezzünk.

vitorlás jogosítvány

Kinek érdemes hajós képesítést szereznie?

Amennyiben egyszerűen szeretnék rá válaszolni, akkor azt mondanám, hogy minden olyan embernek, aki szereti a vizet és valamilyen úszó eszközzel, készséggel szeretne rajta közlekedni.

Lehet szabályszerűen és az utasainkért felelősséget vállalva közlekedni egy csónakkal is képesítés nélkül, de ha szeretnénk nagyobb hajóval, kényelmesebben, hosszabb utakat is megtenni, akkor a fent leírt szabályokat figyelembe véve, szükségünk lesz a hajós jogsira.

Tapasztalataim szerint, akit egyszer komolyabban megfertőz a hajózás és kellő alázattal áll hozzá, az idővel nem elégszik meg egy kedvtelési képesítéssel, elindul a hivatásos belvízi vagy a tengeri hajózás felé. 

Mindkettőre létezik alternatíva a hazai szabályozásban.

A szolgálati célú kisgéphajó vagy hivatásos/kereseti célú kisgéphajó vezetői illetőleg vitorlás kishajó vezetői képesítés a következő állomás.

  1. Szolgálati célú hajóvezetői jogosítvány

Szolgálati célú képesítése a rendőröknek, tűzoltóknak, vízi mentőknek, vízügyi dolgozóknak és a hivatásos halőröknek van.

  1. Hivatásos/kereseti célú hajós jogsi

Kereseti célú képesítés azoknak kell, akik gazdasági célból hajóznak, pl.: vízi taxit üzemeltetnek vagy sétahajózással foglalkoznak.

A kishajós kategória után a „nagy hajós” világ következik, a 20 méter feletti és 12 főnél nagyobb befogadóképességű vízi járművek, amikről majd akkor lesz érdemes beszélni, ha a magyar szabályozás szinkronba kerül az európaival és végleg kialakult kategóriák lesznek újra.

hivatásos hajós képesítés

A kedvtelési és a hivatásos jogosítványok között van egy markáns különbség:

  • A kedvtelési okmányok az európai kontinens határain belül érvényesek, folyókon, tavakon és csatornákon,
  • a kereseti célúak azon a vízterületen használhatóak, ahova a tulajdonosuk vonalismereti vizsgával rendelkezik.
  1. Tengeri hajós jogosítvány

A belvízre érvényes képesítéseken kívül hazánkban tengeri hajóvezetői képesítés is szerezhető.

Négy kedvtelési kategóriát ismer a képesítési rendelet:

  • IV. osztályú 3 tengeri mérföldre érvényes,
  • III. osztályú 12 tmf-re érvényes,
  • II. osztályú 200 tmf-re érvényes és
  • I. osztályú korlátlan képesítést.

Mielőtt azonban belevágunk a tenger meghódításába, érdemes itthon stabil alapokat, kellő tudást összeszednünk a hajózás területén. Nem ajánlom az olyan képzéseket, ahol elméleti vizsgával, gyakorlati oktatás nélkül lehet jogosítványt szerezni.

A fokozatosság, a tapasztalatszerzés a hajózásban nagyon fontos, hiszen nemcsak magunkért, hanem másokért is felelősséget vállalunk. Ne legyünk könnyelműek, a képesítés is kell, de a valós tudás fontosabb!

Azok közül, akik még csak ismerkednek a hajózással vagy csak a gondolat fogalmazódott meg bennük, hogy hajózni szeretnének, sokan megkérdezik, hogy melyik képesítést válasszák!?

Én sohasem beszélem rá őket egyik vagy másik tanfolyam elvégzésére, inkább segítek eldönteni, hogy mire is van szükségük.

A Hetényi Hajósiskola statisztikái szerint a kedvtelési kombinált (vitorlás+motoros) képzést választják a legtöbben. Véleményem szerint ők teszik jól, hiszen olyan hosszú az élet és annyi felé juthatunk el, hogy sosem tudhatjuk, hogy melyikre lesz szükségünk!?

Érdemes egy tanfolyamon belül mindkettőt elvégezni és akkor nem lehet akadály egy jó vitorlázás a Balatonon vagy a Garda tavon, egy motorcsónakozás a Rajnán esetleg a Bódeni tavon.

Remélem ez az írás sikerül eligazodni a hajós képesítések egy részének rendszerében, ha mást nem az út elejét megmutatja!

 

Jó szelet és biztonságos hajózást kívánok!

 

Hetényi Tamás

Elolvasom

A vitorlás hajó típusok, részeik és felszerelésük 

A vitorlás hajó legfontosabb részeinek készségszintű ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy biztonságosan és magabiztosan hajózzunk. A hajózásnak van egy sajátos terminológiája ami azoknak az országoknak a nyelveiből alakult ki, akik a hajózás úttörői voltak, először indultak el a tengereken és óceánokon, hogy meghódítsák a még nem ismert világot!

Aki ezt a sajátos nyelvezetet ismeri mindenhol megérti magát a hajósokkal és be tud kapcsolódni egy hajó személyzetének a tevékenységébe. A “közös nyelv” leginkább a szavak kiejtésében és azok jelentésében érhető tetten nem pedig a leírásukban. Ebben a tanulóinknak szánt anyagban is biztosan található olyan szó, amit valaki másképpen ír le vagy úgy gondolja, hogy ebben a formában nem helyes! Gondoljunk csak a magyar nyelvben vízszintes vitorlarúdnak nevezett baumra, amit csak bumm-ként ismer mindenki, közben pedig írják baum-nak, boom-nak és bum-nak is.

Mivel ezt az anyagot főleg tanulóinknak szánjuk, akik többségében vitorlázni fognak, ezért a yachtok, “nagy hajók”, túra hajók vagy ahogyan Magyarországon hivatalosan nevezzük őket vitorlás kishajók legfontosabb fajtáival és azok részeivel fogunk foglalkozni!

 

 

 

VITORLÁS HAJÓK TÍPUSAI:

A magyar szabályozás szerint ezek a hajók maximum 20 méter hosszúak lehetnek és 12 fő befogadására alkalmasak. Elvonatkoztatva a jogszabályoktól a túrahajók, nagy vitorlások alatt azokat értjük, amelyek rendelkeznek felépítménnyel, egy család vagy egy baráti társaság képes vele túrázni, ami lehet akár egy napos vagy akár több hetes is. Típusok szerint léteznek:

 

Hagyományos túravitorlások:

A régebben épített hajót fából vagy vasból készítették, az újabbakat már rendszerint műanyagból. Jellemzőjük a nehéz, keskeny, “mélyen ülő” test, amin általában hosszú tőkesúly (angol neve: long kiel) található, ami a hajóhossz felén, háromnegyedén fut végig, a kormánylapát szinte a részét képezi, a hátsó végén függ. Vitorlázatuk gaffos vagy bermuda típusú.

bermuda vitorla háromszögletű, a modern hajótípusok egyik legnépszerűbb fajtája.

gaffos vitorla négyszögletű, a bermuda vagy háromszög vitorlával ellentétben nem csak első, hátsó és alsó éle van, hanem úgymond egy felső is, amit a “fej”, az alsó baumhoz hasonló vitorlarúd tart. Igazi klasszikusnak számít egy ilyen hajó, amit mindenki megnéz miközben elhalad mellette.

 

Családi túrahajók:

Ez a típus uralja a piacot. A nagy hajógyártók kivétel nélkül építik ezt a fajtát. Nagyok, kényelmesek és biztonságosak is. A hajó típusa egy, vagy több család, nagyobb baráti társaság minőségi időtöltését hivatottak elősegíteni.

 

Daysailer-ek:

Könnyű vagy közepes súlyú vitorlás hajók, melyek arra készültek, hogy 1-2 fős legénység is egyszerűen tudjon velük hajózni egy tavon vagy a tenger parti sávjában. Csak le kelljen futni a kikötőbe, gyorsan felszerelni és elkötni, ez a lényegük! Régebben az volt az elterjedt vélemény, hogy a daysailer-ek csak nappalra valók egy pár órás könnyed vitorlázásra, de most már a kategória rajongóinak igényeit figyelembe véve készítenek belőlük nagyobb, kényelmesebb, több luxussal felszerelt kiviteleket is, melyek komolyabb túrákra is alkalmasak. Vitorlázatuk általában egyszerű, tőkesúlyuk a vízterület sajátosságaihoz igazított.

Trailerezhető típusok:

Főleg azok körében elterjedt, akik szeretnek mindig újabb vízterületeket felfedezni és ehhez közúton könnyen szállítani a hajójukat, esetleg egy tavon tartják azt és időnként elhúzzák a tengerhez vagy egyszerűen nem rendelkeznek kikötőhellyel, hanem csak sólyázási lehetőségük van.

 

A sólyázáshoz egy a hajó súlyához és méretéhez megfelelő autó, egy hajószállító trailer és egy olyan vitorlás kell, amelynek a tőkesúlya vagy a svertje behúzható a hajótestbe. Az autó betolja a trailert a vízbe, a hajóval “ráállnak” és már ki is lehet húzni, utána oda viszik, ahová csak akarják.

Ezek a hajók általában a méretükhöz képest meglepően kényelmesek, az ismert, nagynevű hajógyártó cégeknek mind van ilyen kategóriájú hajójuk. Az utóbbi két évtizedben a lengyel hajógyárak felismerve az igényt erre a típusra elárasztották vele a piacot. Hajóik kitűnőek és árban alatta maradnak a nyugat- Európában gyártottaknak.

vitorlas tokesuly

Léteznek

  • svertes, vízballasztos (a hajó aljában lévő tartályba vizet szivattyúznak, ezzel növelve a stabilitását), illetőleg
  • emelhető tőkesúlyos (lift-kiel, manuálisan vagy hidraulikusan a hajó aljába emelik a kielt) vagy pedig
  • svert-kieles (rövid kiel és belőle csúszik ki egy hosszú svert) variációk. Lényegük az, hogy a svert (uszony, mely a hajó oldalra csúszásának csökkentésére szolgál) vagy pedig a tőkesúly (csökkenti az oldalra csúszást, mint a svert és a súlyával még stabilitást is ad a hajónak) részben, vagy egészben felhúzható legyen a hajótestbe, hogy a trailerre húzott hajó ezáltal vontatható lehessen közúton.

Sportos túraverseny hajók:

Ötvöződik bennük többféle képesség, alkalmasak egy kellemes túrára, mellette a versenyhajók manőverező képességével és sebességével bírnak. A hajótest kialakítása, a vitorlák formája és a tőkesúly alakja miatt hatékonyabbak egy átlagos túrahajónál. Népszerűek azok körében, akik a családi programokon kívül szeretik összemérni hajójuk és saját tudásukat másokéval, egy regatta keretein belül.

 

Egyedi építésű túrahajók:

A hajóépítésben végtelen a lehetőségek száma az anyag, a forma, a szerkezet, a meghajtás…stb. tekintetében. Sokaknak örömet okoz, ha maguk választhatják meg az épülő hajójuk paramétereit, mások nemcsak megválasztják és elkészíttetik, hanem saját maguk építik meg hajójukat. Egy ilyen hajó egyedi, értékes és ha még jó ízléssel és megfelelő szaktudással épült, akkor különleges látványt is nyújt!

 

A VITORLÁS HAJÓ RÉSZEI, VERETEI ÉS FELSZERELÉSEI:

 

A hajó részei tekintetében általánosságban elmondható, hogy a napjaikban elterjedt és széles körben használt vitorlás hajók bermuda rudazattal/vitorlázattal és fin-kiellel vagy svert-tel esetleg ezek kombinációjával svert- kiellel vannak szerelve.

 

A svert és a kiel (tőkesúly) szerepe is kettős, egyrészről a hajó stabilitását javítják, másrészről az oldalra való elcsúszását mérséklik. Nyilván a svert a stabilitást kevésbé segíti elő, mint a tőkesúly hiszen egy lap mely a hajótestből leengedhető vagy oda felhúzható de kellő gyakorlattal és a hajón tartózkodók összehangolt mozgásával egy sverttel szerelt hajó is kellő biztonságot tud nyújtani!

 

Alap tőkesúly formák:

 

Fin- kiel (szimpla):

A hajótest aljára függesztett, egyszerű tőkesúly. A versenyhajóké vékonyabb, könnyebb, a túrahajóké szélesebb, nehezebb. Sekélyebb vízekre való hajókat bulbás (magyar neve: kiszélesedő végű) vagy szárnyas tőkesúllyal látják el, hogy a merülésük ne legyen nagy, de stabilitásuk hasonló maradjon, mint a hosszúaké.

 

Bilge- kiel (dupla):

Azokat a hajókat látják el iker tőkesúllyal, amelyeket olyan partszakaszon kötnek ki, ahol apálykor annyira visszahúzódik a víz, hogy eldőlnének. Ezek a hajók miközben eltűnik alóluk a víz, “leülnek” a saját tőkesúlyaikra. Három ponton érintkeznek a mederrel innentől kezdve, két “lábukat” a kiel-ek adják, a harmadikat pedig a kormánylapát. Előnyük, hogy sekély vízben is lehet velük hajózni, tavakon partra való emelésüknél sem kell tárolókocsi. Hátrányuk a gyengébb vitorlázhatóság, melyet egyes gyártók a két kiel között leengedhető sverttel próbálnak meg javítani. A Balatonon is egyre többet látni, érdekes látványt nyújtanak a parton, téli pihenőjüket töltve.

 

Hosszú kiel (long kiel):

A hajóhossz felén, háromnegyedén fut végig, a kormánylapát szinte a részét képezi, a hátsó végén függ. Ma már kevésbé használatos, régen a fából épült hajókon így tudták megfelelően elosztani a súlyt a hajótesten. Jelenleg azokon a nyílt tengeri vízekre tervezett hajókon látni, ahol nagy hangsúlyt kap a stabilitás.

 

Hajó orr (head) típusok:

A hajó eleje és annak profilja alapján az orr négy alaptípusát különböztetjük meg:

 

  • függőleges,
  • előredőlt,
  • klipper típusú,
  • kanál alakú.

 

Hajó hátsó rész (tat) formák:

 

Hosszmetszetben négy alaptípusát különböztetjük meg:

 

  • „gömbölyded” (kerekded, közönséges),
  • hátradőlő (yacht-szerű),
  • csapott (tükrös) vagy
  • ívelt (kihajlított),

 

Vízszintes metszetben a három alaptípus:

 

  • kerekded,
  • ellipszis alakú és
  • csapott.

Ha a tat függőleges és vízszintes metszetben egyaránt csapott, akkor az azt lezáró síkot tükörnek nevezzük.

 

Orrkorlát:

Erős acélcsövekből készül, mely magában foglalhatja az orrbelépőt is. Innét indul ki a korlát vagy reling kötél és fut végig a hajó oldalán egészen a farkorlátig. A navigációs fények tartója (jobb zöld, bal vörös), melyeket a vitorlás kishajónak az alábbi módokon viselnie kell éjszaka:

 

  1. oldalfényeket és farfényt; ilyen esetben az oldalfényeket egymás mellett vagy egy közös lámpatestben kell a hajó hossztengelyében a hajó orrán vagy annak közelében, a farfényt pedig a hajó hátsó részén kell elhelyezni; ezek a fények szokásos fények lehetnek,
  2. egy közös lámpatestben elhelyezett oldalfényeket és farfényt az árboccsúcson vagy az árboc felső részén megfelelő helyen; ezek a fények szokásos fények lehetnek, vagy
  3. ha a kishajó hossza a 7 m-t nem éri el, egy minden oldalról látható szokásos fehér fényt. Más hajó közeledtekor az ilyen hajónak egy második szokásos fehér fényt is kell mutatnia.

 

Árbóc (rig):

A vitorlázat tartóoszlopa, jellemzően alumíniumból készül. A riget az állókötélzet tartja függőlegesen, formáját egyenesen. Tetejére széljelzőt (windex), navigációs fényeket és műszereket szerelnek.

 

Vízszintes vitorlarúd (baum):

Az árbóchoz csatlakozik, a nagyvitorla alsó élét tartja. A legtöbb hajón található lazy jack, melyet a baumra rögzítenek szegeccsel vagy a nutjába húznak bele. A lazy jack egy vászonból készült vitorla tartó, melyből felhúzzuk a vitorlát, majd a használat után belelapoljuk lehúzás közben.

 

Állókötélzet részei:

Az árbócot az állókötélzet tartja. Elől a forstag, egy erős drótkötél ami a hátradőlését akadályozza meg. Az orrverettől fut az árbóc tetejéig, vagy esetleg egy kicsit lejjebb csatlakozik hozzá. Azokon a hajókon kötik be lejjebb a forstagot, ahol fontos a teljesítmény, így görbíteni tudják az árbóc tetejét, ezáltal kilaposítva a vitorlát erősebb szelekben. Ilyenkor az árbóc közepe formál “D” alakot és feszíti laposra a nagy vitorlát. Alacsonyabb kötésű forstag esetén az orr vitorla mérete kisebb, mint a top riges vagy top génuás változatoknál.

Hátul az achterstag (egy vagy kettő erős drótkötél) tartja az árbócot, hogy előre ne boruljon. A fent írt árbócgörbítést az achterstag-gal követjük el, ahol ez állítható, mert vannak fix kivitelek is. A tatról fut egészen az árbóc tetejéig.

 

Alsó vagy baby vantni:

Az árbóc alsó részét tartja, oldalról. lehet egy vagy akár több is belőle mindkét oldalon.

 

Külső vantnik:

Az árbóc mindkét oldalán a deck-en (fedélzeten) található veretektől futnak a szálingok csúcsain keresztül egészen az árbóc tetejéig. Az árbóc fő oldalmerevítő kötelei. A vantnik lehetnek acélsodronyból és rod-ból is. A külső vantnikra a legtöbb hajón széljelző csíkokat szerelnek, melyek lényege, hogy nagyon könnyű anyagból (magnó szalag, ejtőernyő anyag, bőszeles vitorla anyag) legyen, hogy a legkisebb légmozgást is mutassa.

 

Szálingok:

A vantnikat támasztják, azok állásszögét nyitják, ezzel segítve az árbóc stabilitását.

 

Mozgó kötélzet részei:

Felhúzó kötelek (fallok: fock fall és grosz fall):

A vitorlák felhúzására és leeresztésére használjuk őket. Általában az árbóc belsejében futnak, annak tövénél lépnek ki és hátra vannak vezetve a cockpitba a könnyebb kezelhetőség végett.

Back stage-ek:

Az árbóc mindkét oldalán található merevítő kötél. Vitorlázás közben a szél felőli (luv oldal) back stage be van húzva, a szél alatti (lé oldal) laza. Általában az erős szélben használt hajók vannak back stage-el szerelve, ezáltal adva nagyobb oldaltartást az árbócnak.

Dirk (baum lift):

A baum végétől fut az árbóccsúcsba és onnét le a deckig, hogy állítani lehessen. Szerepe a baum megtartása, amíg a vitorla nincsen felhúzva. Vitorlázás közben a nagyvitorla átveszi a szerepét, addig a dirkre rá kell engedni.

Alba:

Célja a baum felemelkedésének megakadályozása. Lehet szerelni kötél áttétellel és létezik merev formában is.

Fockshot:

Az első vitorla állítását, áthúzását szolgálja egyik oldalról a másikra csapás váltás közben.

Grószshot:

A nagyvitorla szögét állító behúzókötél.

vitorla-tipus-1
vitorla-tipus-2

Vitorlás hajó alap vitorlázata:

 

A túrahajónkon mindig annyi féle vitorlának kell lennie, hogy bármilyen időjárási körülmények között biztonságosan tudjunk vele vitorlázni. Ezért rendelkeznünk kell egy nagy (grósz) vitorlával, melyen három reff sor található, hogy erős szél esetén csökkenteni tudjuk a felületét. A nagyvitorla hatékony használatához elengedhetetlen, hogy latnikkal, merevítőkkel legyen ellátva.

Mindig figyelni kell a latni zsákokat, mert ha sérültek könnyen elhagyjuk belőlük a merevítőket.  A grószhoz tartozzon egy annyi féle méretű és erősségű első vitorlából álló készlet, hogy azokat cserélgetve mindig az aktuális szélnek megfelelő lehessen fent.

Ezt a készletet kiválthatjuk egy reffelhető fock-kal (orrvitorla) de azt tudnunk kell, hogy a hatékonysága nem lesz olyan, mint a szélerősséghez megfelelő méretű vitorláé. A cserélhető első vitorlákat egy stagreiter nevű, általában rézből készült verettel rögzítjük a forstaghoz.

A feltekerhető fockot az első élén lévő élkötéllel fűzzük be a forstagon lévő alu profilba és húzzuk fel a felhúzó kötéllel más néven fock fallal. Az alu profil alul a deckhez közel egy dobba van rögzítve. A forstgra feltekert vitorlát a széllel ellentétes oldalon lévő fock shottal húzzuk ki és az előbb említett dobon található kötéllel húzzuk be.

Ez egy oda- vissza működő rendszer, mely ha jól üzemel, akkor egy évben egyszer kell felhúzni és egyszer le az első vitorlánkat. Egy jó hajós azért, hogy a napsugárzás ne tegye tönkre a használaton kívüli forstagra csévélt fockot, ellátja azt UV sugárzás elleni élvédővel.

A fock helyett nagyobb vitorlásokon génuát használnak, ami rátakar a nagy vitorlára. Míg a fock véget ér az árbóc előtt és általában az alsó éle “felhúzott”, addig a génua egy olyan nagyobb fock, ami az árbóc mögöttig ér, az alsó éle a deckkel majdnem párhuzamos és rátakar a grószra.

vitorla-tipus-3

Ezeken a vitorlákon kívül még számtalan fajta vitorlázat létezik, melyek használata nem része az alap képzésnek. A teljesség igénye nélkül, használunk:

  • spinakkert, blisztert (mindkettő bőszeles hátszélvitorla.),
  • genakkert (a spinakkerrel ellentétben nem szimmetrikus),
  • reachert (széles széltartományban használható, hátszeles vitorlázásra is alkalmas vitorla, amit könnyű ki- és betekerni. Gyenge szélben éles szögben lehet vele menni, míg erősebb szélben bírja a tompa meneteket is). Spinakkerrel általában hátszélben megyünk, génuával kreuzolunk, a reacher mindenhol jól teljesít, ezért az egyik legsokoldalúbban használható vitorla.
  • Code 0-t (kicsi vagy közepes erősségű szélben használják a tompább menetekben. Egy aszimmetrikus spinakker és egy laza első élű génua keresztezése.

A vitorlás fedélzet veretei, felszerelései:

 

  • deck: fedélzet,
  • cockpit: munkatér,
  • kajüt, kabin: a hajó belső tere.

 

A fedélzeten található a hajó irányítására szolgáló kormánykerék vagy a kormányrúd. Általában 32-34 láb hosszúságú hajóig kormányrúddal szerelik a hajókat, afölött kormánykerékkel. A kormány és a kajüt lejárata között van a grószshot bekötése, ami vagy egy ponton rögzül a decken vagy pedig egy sínen futó csigába van fűzve. A sínt travellernek vagy “lejtvágninak” hívjuk. Célja, hogy a grószshot segítségével hatékonyabban lehessen állítani a nagyvitorlát, jobban rá lehessen húzni a szélre!

 

  • Kikötőbika: a kikötőkötelek rögzítésére szolgál a hajótesten.
  • Kötélvezetők: a hajó fedélzetére futó kikötőkötelek vezetésére szolgál, megvédi a hajótestet az általuk okozott sérülésektől.
  • Műszerek: általában a kajüt cockpit felé eső falára, az árbócra vagy pedig kormánykerék esetén a kormányállásra szerelik őket. Ajánlott, hogy minden hajón legyen kompasz, ezen kívül GPS, radar….stb. Ezek jelenleg már egy képernyőn nézhetőek.
  • Csörlők (winch-ek): a hajó használatától és kialakításától függően kerülnek elhelyezésre a decken. Jellemzően a shotok kezelésére használt csörlőket a cockpit két szélén, a fallok vagy felhúzó kötelek könnyebb kezelésére szolgálókat a kajüt tető két oldalán, a lejáró mellett helyezik el.
  • Géniua (lee vagy luv) kocsik. A hajó két oldalán a fedélzeten sínek vannak rögzítve. A síneken futó kötélvezetők a fock és a génua állítható behúzópontjai, a shot kötelek által.
  • Horgonycsörlő, horgonykamra, orrveret: a hajó orrában található mindhárom. A horgony vagy kamrában van elhelyezve és kézzel lehet leereszteni az orrvereten keresztül vagy pedig egy elektromos csörlővel a hajó orrából. Utóbbi használata esetén a hajó motorjának mindig üzemelnie kell!
  • Bimini és sprayhood: a fedélzeten tartózkodók és a hajó védelmét szolgálja mindkét ponyva típus. Erős acélváz tartja őket és rögzíti a deckhez. Használaton kívül összecsukhatóak vagy a fedélzetre hajthatók. A bimini a cockpit felett található, a sprayhood a kajüt tetején helyezkedik el, védve a lejárót a naptól és a víztől.
  • Fürdőlétra: a hajóról történő vízbejutást szolgálja. Nemcsak kényelmi eszköz, véletlen vízbeesés esetén, segítség hiányában az egyetlen lehetőség a vízből való kijutásra. A magyar szabályozás szerint 50 cm feletti szabad oldalmagasság esetén kötelező felszerelés.

Ez az anyag egy általános betekintést nyújt a vitorlás hajók típusaiba és azok részei elnevezésébe, felszereléseibe. Ahhoz bőven elegendő, hogy a vitorlás kishajó- vezetői vizsgát sikeresen teljesítsd. Amint az önálló hajózást megkezded rájössz, hogy a hajónkra szerelhető eszközöknek és felszereléseknek csak a képzeletünk és a pénztárcánk szabhat határt!

Élményekben gazdag és biztonságos hajózást kívánok!

 

Tamás

Hetényi hajósiskola vitorlások
Elolvasom

Milyen papírokra van szükség, ha igazoltat a vízirendőr?

Vinni vagy nem vinni – ez itt a kérdés . . .

Valóban ez a kérdés? Vagy vannak itt más kérdések is? Ideje tiszta Balaton-vizet önteni a pohárba.

Ahogy a világban minden területen, a hajózásban is számos hit és tévhit kering és terjed szájhagyomány útján. Legyen nálunk hajólevél és képesítés, vizijártassági igazolvány vagy ne legyen? Eredeti kell, vagy elég a másolat is?

Legyen nálunk a kártya formátumú képesítés mellett érvényes orvosi alkalmassági igazolás, vagy nem kell?

 

Most ezeket a kérdéseket igyekszünk tisztázni, kis kitekintéssel a közúti közlekedési szabályokra is. Tesszük mindezt azért, hogy könnyebb legyen eligazodni a jogszabályok útvesztőjében, és megelőzzük az esetleges kellemetlen eljárásokat.

A Rendőrség honlapján olvasható, hogy 2023. január 1-jétől – a rendelkezéseknek megfelelő esetekben – nem minősül jogsértésnek, ha a közúti jármű vezetője nem tartja magánál a jármű vezetésére jogosító vezetői engedélyt, valamint a jármű fogalmi engedélyét.

Most aztán mindenki fellélegzik, hogy végre ezt is elértük, nem kell vinni sem a jogsit sem a forgalmit!

Természetes, hogy azonnal felmerül a kérdés a hajós társadalomban: Ha a közúton nem kell, akkor vajon a vízen mi a helyzet, kell bármilyen vízijártassági engedély?

Megpróbálunk a jogszabályok alapján, de hétköznapi nyelven erre is választ adni.

 

Legyen nálunk eredeti hajólevél és képesítés, vagy ne legyen?

A közlekedés a vízen ugyanúgy szabályozott, mint a közúton, a vízi KRESZ tulajdonképpen a Hajózási Szabályzat, ami általános részt, belvízi részt – azon belül Balaton-i hajózási szabályokat – és számos mellékletet tartalmaz.

A Hajózási Szabályzat előírásai szerint a fedélzeten kell rendelkezésre állni a hajón tartandó okmányok eredeti példányának, és azokat a szabályzat, vagy más előírások alapján az illetékes hatóságok képviselőinek bármely felszólítására be kell mutatni.

A sport- vagy kedvtelési célú kishajó hivatalos okmánya a Hajózási Hatóság által kiállított Hajólevél, így annak eredeti példányát kell a hajón tartani a közlekedés során. Mivel a jogszabályok egyértelműen okmányt jelölnek meg, így a közjegyző által hitelesített (egyébként azonos adattartalmú) másolat nem megfelelő, azt az ellenőrzést végző rendőr nem fogadja el.

Ugyanez a helyzet a hajóvezetői bizonyítvánnyal, köznapi nyelven a „hajós jogsi”-val.

hajózási képesítésekről szóló rendelet szerint a kedvtelési céllal közlekedő hajó vezetőjének (és a hajón képesítéshez kötött feladatokat ellátó személynek) a képesítő okmányának eredeti példányát azon a hajón kell tartani, amelyiket kedvtelési célból vezet, vagy amelyiken képesítéshez kötött feladatot lát el.

A válasz tehát egyértelmű: A belvízi kedvtelési hajózásban egyelőre nincs változás, a hajózás során úgy a hajólevél, mint a képesítés EREDETI PÉLDÁNYÁT A HAJÓN KELL TARTANI.

 

vizirendeszet

 

Legyen nálunk a kártya formátumú képesítés mellett érvényes orvosi igazolás, vagy nem kell?

Abból kell kiindulnunk, hogy jelenleg Magyarországon a hajóvezetés egyik feltétele az egészségügyi alkalmasságról kiállított orvosi igazolás.

Ma még több fajta kedvtelési célú kishajó-vezetői bizonyítvány van forgalomban, és ezek ideig-óráig használhatók is – erre majd egy fejezettel lejjebb visszatérünk.

A régebbi belvízi kedvtelési képesítő okmányok papíralapúak, és azon a vizsgálatot végző orvos a megfelelő helyre ráírhatta az orvosi érvényességet, így azt a tulajdonos bármikor ellenőrizhette.

2014. január 1. óta ilyen okmányokat már nem adnak ki, a hajózási képesítésekről szóló rendelet alapján az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság Belvízi Közlekedési Munkacsoportja 40. számú határozatának megfelelő NEMZETKÖZI KEDVTELÉSI CÉLÚ HAJÓVEZETŐI BIZONYÍTVÁNY-t állítanak ki.

A műanyag kártyaformátumú képesítés adattartalma a hajózási képesítésekről szóló rendelet 6. számú mellékletében megtalálható, ebből most csak a „11. Érvényességi idő – Date of Expiry” bejegyzésre térünk ki.

Ebben a 11. pontban az igazolvány kiadásától számított 10 éves érvényességi időtartam szerepel minden esetben. De ez ne tévesszen meg senkit, ez az igazolvány lehetséges abszolút érvényességi ideje, ami azonban két jogszabály együttes alkalmazásától függően változik.

Az egészségügyi alkalmasságról szóló rendelet szerint a kedvtelési célú vízijármű vezetésére jogosító kártyaformátumú képesítő okmány érvényessége az egészségi alkalmassági időtartamtól függ, vagyis el kell menni egy olyan orvoshoz, aki az 1. alkalmassági csoportba tartozó gépjármű-vezetőkre vonatkozó egészségi alkalmassági vizsgálat elvégzésére jogosult (pl. háziorvos). Ha az orvosi vizsgálat eredménye szerint alkalmas a minősítés, erről az orvos meghatározott ideig érvényes igazolást állít ki.

hajózási képesítésekről szóló rendelet alapján a nemzetközi kedvtelési célú hajóvezetői bizonyítvány és a tengeri kedvtelési célú hajóvezetői bizonyítvány a kiállításától számított tíz évig érvényes az egészségi alkalmasság vizsgaközpontnál történő igazolása esetén. Vagyis az orvosi igazolást be kell mutatni a Közlekedési Alkalmassági és Vizsgaközpontnál, ahol azt bejegyzik a nyilvántartásba, és ez lesz az okmány valódi érvényessége.

Mindezekből következik tehát: Maga a kártya formátumú hajós jogsi csak akkor megfelelő, ha – a rajta lévő érvényességi időn belül – annak tulajdonosa az orvosi igazolással igazolta a hatóságnál az egészségügyi alkalmasságot, ami érvényes.

Ebből következik, hogy az orvosi igazolást nem kell megőrizni és magánál tartani a hajóvezetőnek, mivel azt a hatósági nyilvántartás tartalmazza.

 

Egyáltalán: Meddig érvényes a hajós jogsi?

A kérdést ketté kell választani.

Egyrészt azt kell megvizsgálni, hogy maga az okmány megfelel-e a hatályos jogszabályoknak, azaz formailag érvényes-e?

A 2014. január 1. előtt kiállított belvízi kedvtelési célú kishajó-vezetői képesítő okmányok az egészségi alkalmasság lejáratáig, de legkésőbb 2022. december 31-ig hatályosak.

Vagyis a papír alapú képesítések érvényessége az egészségügyi alkalmasságtól függetlenül lejár 2022. 12. 31-én!

Akinek még ilyen okmánya van, annak ki kell cserélni a vizsgaközpontnál – ennek leírása a linken megtalálható.

A 2014. január 1. után kiállított kártya formátumú képesítés tulajdonosának ellenőriznie kell, hogy a kártya 11. pontja szerint maga az okmány még érvényes-e? Ezt követően az egészségügyi alkalmasságát is ellenőriznie kell. (Ha korábban megjegyezte, vagy lemásolta az orvosi igazolását, akkor abból ellenőrizheti.) A Közlekedési Hatóság honlapján egyszerűen ellenőrizhető a saját okmány esetében az egészségügyi alkalmasság az okmányszám beírásával.

Nem csak a vitorlás szabályokat tanulják meg, hanem ilyen, és ehhez hasonló ismeretekre is szert tehetnek, akik a Hetényi Hajósiskolát felkeresik.

Ez a bejegyzés a 2022. 12. 01-jén hatályos állapotoknak megfelelő tájékoztató, és az ekkor elérhető linkeket és hivatkozásokat tartalmaz – a hitelesség érdekében minden esetben ellenőrizzék a tartalom időszerűségét.

A Hajónapló következő bejegyzéseiben a hajózási jelzésekkel, a hajók éjszakai jelzéseivel, a navigációs fényekkel, Balatoni Hajózási Szabályokkal is találkozhatnak.

 

Lengyel Tibor
Lengyel Tibor – hajós oktató hajózási vizsgabiztos
 

 

Elolvasom

Mit viseljünk ha hajózni megyünk? Tippek vitorlás ruházat választáshoz.

 

Hajózáshoz, vitorlázáshoz úgy kell készülni, hogy ne érjen bennünket meglepetés az időjárás részéről! Az adott időjárásból kell alapvetően kiindulni és fel kell készülni a szélsőségekre is! 

Egy hosszabb út során hajózhatunk esőben, hóban, szélben, szélcsendben, hidegben és kánikulában is, ezért nyugodtan vigyünk egy nagy sporttáskányi hajós ruhát, a kajütben el fog férni! 

Kényelmes, réteges öltözéket ajánlok a hidegebb időre, ami vízálló. Érdemes több váltás ruhát is vinni, úgy időnként át lehet öltözni szárazba. 

 

Vízálló ruha

A vízálló öltözék vásárlása előtt érdemes mérlegelni, hogy hányszor és milyen körülmények között is kell majd megvédenie bennünket. 

A vízhatlan ruhák vízzel szembeni ellenállóképességét milliméterben határozzák meg. Például a 20.000 mm-es szám annyit jelent, hogy a vitorlás kabát minden négyzetcentiméterének egy minimum 20.000 milliméter magas vízoszlop nyomásának kell ellenállnia, anélkül, hogy az átengedné a nedvességet. 

Egy ilyen kabát már prémium kategóriájú és órákig ellenáll az esőnek, mielőtt beázna! Mind a férfi, mind a női igényeket kielégítő szín és stílusválasztékban állnak rendelkezésre, így senkinek sem kell lemondani az egyéni lgényeknek megfelelő speciális ruha, termék kiválasztásában vitorlázás alkalmával sem.

Ruházati kiegészítők

Hidegebb időben érdemes sapkát, sálat, kesztyűt viselni, esetleg a nyakat és a fejet is egyaránt takaró kámzsát vitorlásázhoz.

Sapka

Sapkánál figyelni kell arra, hogy ha különösen zord időben viseljük, akkor legyen vízálló és a szelet se engedje át. Kitűnő választás lehet az olyan fejfedő aminek elöl van egy kis sildje, hogy védje az arcunkat, majd hátrafelé kiszélesedik és túlnyúlik a kabátunk gallérján, hogy az esővíz ne a hátunkra folyjon, hanem a vízhatlan kabátunkra. 

Az ilyen sapkák teljesen vízállóak, belül puha, meleg bélésük van és viharzsinór rögzíti a fejünkön, hogy a szél ne tudja lefújni. 

Átmeneti és nyári időszakban előnyös választás lehet egy  baseball sapka. Meleg időben lehetőleg fehéret vagy egyéb világos színűt válasszunk, ami vékony, szellőző anyagból van. Szeles időben hasznos lehet ha egy vékony zsinórral, a végén egy erős krokodilcsipesszel a gallérunkhoz tudjuk rögzíteni!

Sál

Amennyiben a hideg miatt sálat kell viselnünk válasszuk a csősálat, mert könnyen elfér a vízhatlan kabátunk gallérja alatt és jól zár.

Kesztyű

Vitorlás kesztyűből létezik többféle is. Jó időjárási körülmények között ujjatlant viselünk, melynek bőr a belseje és vékony, könnyen száradó anyagból van a kézfej része. Elsődleges feladata a bőrünk védelme a kötélmunkák okozta sérülések elkerülésére és a jobb fogás elősegítése. Hidegben bélelt, vízhatlan kesztyűt viseljünk, ami természetesen zárt. “Lefagyott” kezekkel képtelenség rendesen kezelni bármit is a fedélzeten.

Póló

Nyáron érdemes hosszú ujjú, UV sugárzás ellen védő pólót hordani a leégés veszélye miatt. 

Nadrág

Erős sugárzás esetén nem ördögtől való a vékony, könnyű és szellős anyagból készült hosszú szárú nadrág viselése sem, hiszen a hajón sokat ülünk, hamar leég a combunk illetőleg a lábszárunk is. 

A legjobb választás, ha a vízálló hajós kabát alá kantáros vízhatlan nadrágot veszünk fel, mely védi a derekunkat, a hasunkat és a mellkasunkat is egyaránt a hideg és a víz ellen. Előnye abban áll, hogy aktív mozgás közben sem tűrődik ki a ruhánk, nem tud a bőrünk közvetlenül a hideg levegővel vagy a vízzel érintkezni.  

Bőrvédelem

Leégés ellen használjunk napkrémet 50 és 100 faktor közöttit. Leginkább az orr, a fülek vége és a tarkó tud gyorsan leégni, ezekre a testrészekre kiemelten figyeljünk oda! A tavaszi, őszi időszakban is legyünk résen, akkor is még van ereje a napnak, könnyen megpirulhat a bőrünk.

Cipő, a csúszásmentesség érdekében

Cipőből olyat viseljünk, aminek a talpa nem sérti fel a hajó fedélzetét, nem színezi össze! Ajánlott az úgynevezett deck cipő, melynek a talpa fehér vagy nyers gumi színű, nem fog és nem barázdált a talpa, amiben kavics maradhat és megkarcolhatja a fedélzetet. 

Deck cipőből létezik fél és magas szárú is, időjárástól függően viseljük egyiket, illetőleg másikat. A klasszikus deck cipő puha bőrből van, az oldalán vékony bőr zsinór fut végig és körben varrott az orr része. A talpa vékony gumi, csúszásgátló erezettel. 

Esős, viharos időben érdemes kifejezetten hajózáshoz gyártott gumicsizmát viselni, melynek a talpa megfelel a fent leírt deck cipő kritériumainak. 

Melegebb időben béleletlent hordunk, hidegben viszont neoprene -nel béleltet.

Napszemüveg a napsugárzás és a szél ellen

Általánosságban ajánlott vízen a  jó minőségű, UV szűrős napszemüveg viselése, hiszen a napsugarak a vízről is visszaverődnek, fárasztják szemeinket, csökkentik látásunkat. 

Érdemes fejpánttal ellátni szemüvegünket, hogy a szél le ne fújja a fejünkről, illetőleg általa nyakunkba akasztva mindig kéznél legyen szükség esetén. 

Napszemüveg viselése az őszi- téli időszakban is ajánlott, amennyiben egész nap szikrázó napsütésben hajózunk.

Mentőmellény a vitorlázás elengedhetetlen tartozéka

A hajós öltözetünk elengedhetetlen részét kell, hogy képezze egy jó minőségű, méretpontos, európai szabványnak megfelelő mentőmellény! 

A nemzetközi szabványoknak való megfelelőség értelmében mentőmellényként legalább a “100”-as teljesítményszintű (szabványjelzet: ISO 12402-4:2006), viharálló nehézruházat viselésekor “150”-es teljesítményszintű (szabványjelzet: ISO 12402-3:2006) egyéni mentőeszköz az elfogadott. 

Az “50”-es teljesítményszintű (szabványjelzet: ISO 12402-5:2006) csak úszássegítő eszköz, mentőmellényként nem használható

Egy átlagos, vizet szerető embernek ajánlott rendelkeznie egy “50”-es úszássegítő mellénnyel, melyben a kedvenc vízi sportjait tudja biztonságosan és kényelmesen űzni és egy “100”-as teljesítményszintű mentőmellénnyel, melyet fel tud venni ha veszélyes helyzetbe kerül egy hajón.

Kiegészítők

Kés

Ugyan nem ruhanemű de ugyanolyan fontos hajózáskor: a kés. Elengedhetetlen kellék egy hajón. 

Számtalan használati lehetőség közül én a biztonságot emelném ki! Levághatunk vele egy hajócsavarra csavarodott kötelet vagy halászhálót, kinyithatunk vele egy beszorult seklit vagy kibonthatunk vele egy összegabalyodott kötelet melyet nem tudunk kézzel szétszedni! 

Nagyon jó minőségű késeket gyártanak kifejezetten hajózáshoz, ahol a penge fűrész szerű, hajlított, hogy a vizes kötelet is egyből vágja. A vége le van gömbölyítve, hogy se magunkban se másban, se pedig a hajóban ne tegyünk kárt. Továbbá el van látva kötélcsomó és sekli nyitóval. Minden hajósnak ajánlom egy ilyen beszerzését!

Zárószó

Összességében elmondható, hogy jó minőségű, kényelmes és biztonságos öltözetet viseljünk a vízen!

                                              Jó szelet kívánok!

Dr. Hetényi- Marton Tamás

Elolvasom

A vitorlázás történelme

 

 

 

A vitorlázás az egyik legszebb sport, amibe rövid időn belül bele lehet szeretni. Egyeseknek az élet részét képezi, mint munkaeszköz tekintenek a hajóra, mások számára pedig igazi kikapcsolódást jelent. Jobb esetben vegyül a két életérzés, és csodás felfedezésekben lehet részünk, akár tavakon, folyókon, akár tengeren vagy óceánon hajózunk. Sok esetben pedig a régi vitorlás hajók iránti szerelem kelti fel a hajózás iránti érdeklődést. 

A vitorlázás története:

A rég időkben a Níluson, a tengereken, folyókon és óceánokon való hajózást a vitorlázás tette lehetővé. Minden egyes nemzetnek megvolt a maga fejlesztette vitorlája, mellyel könnyedén szelték át a vizeket.

Az arabok háromszögletű és latin vitorlákkal hajóztak. Ezzel a vitorlázattal a szél felé jól tudtak préselni, ezáltal hatékonyabb volt a haladás. A probléma ezzel a megoldással, hogy nagy legénységet igényelt kezelése.

A kínaiak megoldása a vitorlafelület hatékonyságára még jobban átgondolt volt. Rövid árbócon nagy vitorlafelület, melyet hosszú bambusz latnikkal merevítettek, ezáltal könnyen kezelhető volt kis legénység segítségével is.

A hajó szerkezetét illetően a fa volt a domináns anyag készítéskor. A legstabilabb hajót a polinéz szigetlakók alkották meg. A fő test egy kivájt fatörzs volt, melyet egy támasztótest stabilizált. Ezáltal tudták keresztülszelni az óceánt.

 

 

 

 

Több száz éven át kísérleteztek a különféle megoldásokkal, mégis a leghatékonyabbnak a kecses klipperek bizonyultak, mely hajókkal főként kereskedelmi tevékenységet folytattak. Klipper (to clip) jelentése: megnyír, levág. Ezen hajóknál a legfontosabb a sebesség volt, mivel áruikkal időben célba kellett érniük, nehogy lekörözze őket vetélytársuk, ezáltal jelentős anyagi haszontól estek volna el.

A korai jachtokat szórakozásra szolgáló hajónak alkották meg a 16. és 17. század környékén Hollandiában, de nem csak e célra használták őket.

Javarészt kereskedelmi és háborús céllal építették őket, hiszen Európától egészen a Távol-Keletig virágzott a gazdaság.

A kisebb jachtok továbbfejlesztésének fő elindítója II. Károly birtokában lévő, 52 láb hosszú, Mary nevű holland jacht volt.

Ezután a versenyzés hódított teret az angoloknál, és 1661-ben megrendezték a királyi család első megmérettetését a vízen, melyen Károly király győzedelmeskedett.

Írország büszkélkedhet az első jacht klubbal, melyet 1720-ban alapítottak, majd 1815-ben az angolok is létrehozták első klubjukat, a The Yacht Club-ot, melyet később átkereszteltek The Royal Club-bá.

Első versenyük 1826. augusztus 10-én volt, melyet azóta is megrendeznek. Egyetlen kivétel a két világháborús időszak volt, mikor eltörölték a regattát.

A vitorlásélet időszakának felemelkedése a világháború utáni időszakra tehető, mellyel egy teljesen újfajta vitorlázás került előtérbe.

 

Sport és kikapcsolódás.

 

 

 

 

 

 

Milliók fektettek be hajóik építésébe, fejlesztésébe, és sokaknak a túrahajózás, valamint túraversenyzés adta az igazi szabadságot a vizeken.

Felfedezték az óceánok és tengerek rejtett kincseit, elképesztő látványosságok tárultak a hajósok elé. Ez egyfajta doppingként szolgált, és szolgál a mai napig. Sokan azt gondolják, hogy a hajózás úri sport, de nem így van! Az ember nap, mint nap tanul valami újat, felfedezi saját korlátait és mindezek mellett fejlődik, mivel a hajózás mindig rejteget titkokat, felfedezni való érdekességeket.

Egy-két dolgot azonban mindig tartsunk szem előtt, mikor hajózunk, mégpedig a természet erejét! 

A tisztelet és elfogadás, mikor összehangba kerülünk az általunk irányíthatatlan erőkkel, boldoggá tesz és motivál az újabb és újabb kalandok megélésében!

Elolvasom
https://hetenyihajosiskola.hu/wp-content/themes/yachtsailing